Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Petőcz Kálmán-Sándor Eleonóra-Tóth Károly ménynek minősítette a főbiztos a bírságok kiszabása módjának pontosítását is. A főbiztos optimizmusát a gyakorlat egyelőre sem nem igazolta, sem nem cáfolta. Tény ugyanakkor, hogy az Alapelvek már csak terjedelmére és bonyolult megfogalmazásaira tekintettel aligha segít az állampolgároknak az eligazodásban. A kormány sem tett semmit annak érdekében, hogy az Alapelvek széles körben ismertté váljék. Az, hogy a szlovák jogrendbe nem illeszkedő és vitatható jogerejű dokumentum esetenként - még ha a kisebbségeknek kedvező módon is - a hatályos törvények szövegével szembemenve értelmezi azok előírásait, nem szünteti meg a fennálló jogbizonytalanságot. Ezt csak a törvény módosításával lehet elérni. A 184/1999. sz. törvény a nemzetiségi kisebbségek nyelvének használatáról az államnyelvtörvényhez képest sokkal szükebb területet, a hivatali nyelvhasználatot érinti. Előírásai szerint azokban a községekben, amelyekben a kisebbségi lakosság arányszáma eléri a 20 százalékot, a hivatalokkal való kapcsolattartás során megengedett a kisebbségi nyelv használata (2. paragrafus). Ez az írásos beadványokra is vonatkozik; az érintett közigazgatási hivatal az ilyen beadványokra kisebbségi nyelven és szlovákul válaszol, kivéve azokat az eseteket, amikor közokiratot állít ki. Kérésre közigazgatási eljárásban hozott határozatot is kétnyelvűén készít a hivatal jogi vita esetén a szlovák változat a mérvadó. A hivatalok székhelyeinek megjelölése kétnyelvű. A helyi önkormányzat kérésre kisebbségi nyelven is a lakosok rendelkezésére bocsátja hivatalos formanyomtatványait. A 3. paragrafus az önkormányzati ülések nyelvével foglalkozik: a tárgyalás nyelve akkor lehet a kisebbségi nyelv, ha azzal minden jelenlévő egyetért. A kisebbségi önkormányzati képviselőknek joguk van anyanyelvűket használni; a község saját költségén tolmácsolást biztosít. A községi krónika lehet kétnyelvű. A 4. paragrafus a kisebbségi nyelvű tájékoztatást szabályozza a 2. paragrafusban kijelölt községekben. Kétnyelvűek lehetnek az utcanévtáblák és egyéb helyi földrajzi egységek megjelölésére szolgáló táblák. Kötelező a fontos közérdekű információk, elsősorban veszélyre vagy másra figyelmeztető, egészségügyi jellegű, nyilvánosan hozzáférhető tájékoztató feliratok két nyelven való közlése. A helyi kötelező érvényű rendeletekről való kisebbségi nyelvű tájékoztatás csak külön kérésre történik. A törvény más területekkel nem foglalkozik, csak utal arra, hogy a bírósági eljárásban, az iskolaügy és kultúra területén egyéb törvények szabályozzák a kisebbségi nyelvek használatát. A közigazgatási hivatalok és azok alkalmazottai hivatali munkájuk során kötelesek az államnyelvet használni, illetve az e törvény megszabta feltételek teljesülése esetén használhatják a kisebbségi nyelvet, amelyet azonban nem kötelesek ismerni. Ugyanakkor a közigazgatási hivatalok kötelesek törekedni a kisebbségi nyelvek használata feltételeinek megteremtésére (7. paragrafus). Végül pedig ez a törvény semmisítette meg az államnyelvtörvény 10., a pénzbüntetésekkel foglalkozó paragrafusát. Mind a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, mind A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának teljesítéséről szóló országjelentésben, a miniszteri bizottság, illetve a keretegyezmény s a karta szakértői bizottságának ajánlásaira reagálva a szlovák kormány többször leszögezte, hogy a 20%-os küszöbön nem kíván változtatni, s más jelentősebb intézkedések elfogadására sem lát okot a kisebbségi nyelvhasználat feltételeinek javítása területén. 56
