Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Egyéb kérdések
Állásfoglalás a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája... nyelvi jogait Szlovákiában is, amelyek nincsenek kielégítően rendezve. Azon a véleményen vagyunk, hogy éppen azon kisebbségiek, akik a 20%-os határon vagy a 20%-os határ alatti zónában élnek, nyelvhasználati jogaikat illetően nagyobb védelmet érdemelnének. Amint azt a szociológiai kutatások és a statisztikai adatok is bizonyítják, az említett határérték elérésekor rendkívüli módon felgyorsul az asszimilációs folyamat. Emlékeztetni kívánunk arra, hogy a Szlovákiában jelenleg érvényes jogrend szerinti megoldás olyan, hogy bár az alkotmány szintjén nem tesz különbséget a nemzeti kisebbségek egyes típusai között, sőt nem tesz különbséget még a nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok között sem (miközben mindkét szakkifejezést használja), éppen az említett 20%-os határ bevezetése által a nemzeti kisebbségeket de facto két csoportra osztja. Alternatív megoldást jelentene visszatérni a T.t. 144/1968. sz. Alkotmánytörvényéhez, ill. az 1. Csehszlovák Köztársaságban érvényesült gyakorlathoz, miszerint specifikus jellemzőik figyelembevétele mellett, a többi nemzeti kisebbséghez viszonyítva mérsékelten eltérően definiálnák azon nemzeti kisebbségek jogállását, amelyeket hosszú távú történelmi kötelékek fűznek Szlovákia területéhez és viszonylag erős területi településszerkezettel rendelkeznek (a magyar, a ruszin, az ukrán és a német nemzeti kisebbségről van szó). Ez a megoldás egyáltalán nem állna ellentétben sem az egyenlő elbánás elvével, sem pedig más európai országok gyakorlatával, amelyek területén hasonló típusú hagyományos nemzeti kisebbségek élnek, mint Szlovákiában (pl. Finnországban - különleges státuszt élveznek a svédek és a lappok, Szlovéniában - különleges státuszt élveznek az olaszok és a magyarok, Németországban - különleges státuszt élveznek a dánok és a luzsicai szorbok, Olaszországban - különleges státuszt élveznek a németek stb.). Az említett országok példaként szolgálhatnának olyan megoldásokhoz is, melyek a nyelvileg vegyesen lakott területeken kielégítőek lennének az adott nemzeti kisebbség tagjaira nézve is és a többségi nemzethez tartozók szempontjából is. 2. A Karta monitorozásának kérdésével kapcsolatban. Olyan megoldást támogatunk, mely szerint a Karta implementációját külön testület monitorozná. Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a monitorozás olyan testület hatáskörében legyen, melynek összetétele nem fedi azon alanyok halmazát, amelyek viszonylatában a Szlovák Köztársaságnak a Kartából következően kötelezettségei vannak. A kormány Nemzetiségi Tanácsának jelenleg tizenhárom tagja van, azSZK viszont kilenc nyelvvel szemben tartozik kötelezettségekkel a Kartából adódóan. Rendszerszerű megoldás tekintetében ez a megközelítés nem korrekt. A leghatékonyabb megoldásnak azt tartanánk, ha a monitorozást külön bizottság hatáskörébe helyeznék, külön bizottság kompetenciájába az egyes nyelvek szerint, ugyanúgy, ahogy ezt például Finnországban teszik. Az oktatás területére vonatkozó kötelezettségek vonatkozásában nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy az állami és kormányzati szervek ígéretei ellenére nem nyíltak külön módszertani-pedagógiai központok a kisebbségi tanítási nyelvű iskolák részére. (Különösen vonatkozik ez a magyar és a ruszin/ukrán tanítási nyelvű iskolákra. Még különlegesebb esetet képeznek azok az iskolák, ahol magas a roma gyermekek aránya és a tanítási nyelv a roma.) Az ilyen módszertani-pedagógiai központok nemléte (véle-562
