Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Szlovákiában élő magyar kisebbség jogi helyzete A 300/1993. sz. törvény jelenleg hatályos formájában biztosítja a szülők névválasztási jogát; gyermeküknek több, legfeljebb 3 utónevet adhatnak, s ezek lehetnek idegen nyelvűek is. Aki szüleitől egy utónevet kapott, miután nagykorú lett, maga is adhat önmagának második, illetve harmadik utónevet, vagy kérheti a szüleitől kapott utónevek törlését, vagy azok sorrendjének megváltoztatását. A családnév a szülők valamelyikének családneve. Bár a rendelkezésnek nincs szorosan vett kisebbségi vonatkozása, megemlítendő, hogy a kettős állampolgárságú személyek jogosultak családnevük megváltoztatására, ha a változtatás célja a másik állam törvényeinek vagy hagyományainak megfelelő névváltozat bejegyeztetése. Névváltoztatásra jogosultak a transzszexuális személyek is. A törvény 7. paragrafusa sorolja fel azokat az eseteket, amikor az utó- és családnév-változtatás írásos igénybejelentés nyomán, engedélyeztetési eljárás nélkül kivitelezendő az anyakönyvi hivatalban. Ezek közé tartozik az idegen nyelvű utónév szlovák nyelvűre módosítása - de a fordított eljárás is, és egyebek mellett a nem szlovák nemzetiségű nők családnevének ,,-ová” végződés nélküli bejegyzése. Az anyakönyvi hivatalokról szóló 154/1994. sz. törvény szabályozza a névhasználati jogok végrehajtását. A „nem szlovák nemzetiségű személy” női vezetékneve a törvény 16. paragrafusának rendelkezései szerint a szlovák nyelvben használatos ,,-ová” végződés elhagyásával kerül anyakönyvezésre, amennyiben a) azt a szülők kérik nőnemű gyermekük születésének bejegyeztetésekor, vagy az örökbefogadók az örökbefogadott gyermek vezetéknevének bejegyeztetésekor, b) azt a feleség kéri a házasságkötés bejegyzésekor, c) nőnemű személy a 300/1993. sz. törvényben megszabott feltételek mellett névváltoztatási kérelemmel él. A törvény azokról az esetekről is rendelkezik, amikor az érintett személyek utó- vagy családneve eredetileg szlovákul került bejegyzésre, s azok élni szeretnének a liberálisabb szabályozás adta lehetőségekkel. A 19. § 3. bekezdése alapján írásos kérelem nyomán anyanyelven (de latin betűkkel) írják a születési anyakönyvi kivonatba azon, nem szlovák nemzetiségű személyek utónevét, akikét 1993. december 31-e előtt szlovákul tüntették fel. A kérelemben nyilatkozni kell a kérelmező nemzetiségéről. A nyilatkozat valóságtartalma nem vizsgálható. A 4. bekezdés azokat az eseteket hivatott orvosolni, amikor az anyakönyvi bejegyzésben anyanyelvű formájában szerepel az utónév, viszont egy később készült kivonatba a név már szlovákul került. Az anyakönyvi hivatal ilyenkor köteles eleget tenni az anyakönyvi kivonat (az anyakönyvi bejegyzésnek megfelelő) anyanyelvű formában való kiállítására vonatkozó kérelemnek. Ami a női családneveket illeti, ha ezeket a szlovák ,,-ová” végződéssel anyakönyvezték, a 19. § 6. bekezdése értelmében lehet kérni, hogy a születési vagy házassági anyakönyvi kivonatban ezen végződés nélkül szerepeljen; minden későbbi hivatalos irat a javított kivonathoz igazodik. Valamennyi fentebb említett esetben kiskorú személy helyett a szülők kérvényezhetik a megfelelő változtatásokat. Ezen változtatások nem minősülnek névváltoztatásnak, kivitelezésük illetékmentes (19. § 8. bekezdés). Illetékköteles névváltoztatásról van szó viszont a törvény szerint akkor, ha valaki családnevét ,,-ová” végződés nélküli formában jegyeztette be, később viszont ismét a szlovák változathoz akar visszatérni. 45
