Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)

Elemzések, felmérések, összegzések

Lancz Attila-Szekeres Klaudia

személyt tartott nyilván), mégis a szlovák állampolgárságukat ilyen körülmények között elveszítők közül jó néhányan nyilvánosan jelentették be, hogy magyar állampolgárságot szereztek. így mindazok a következmények, amelyek a szlovák állampolgárság megszűnéséhez fűződnek, nagy nyilvánosságot kaptak, hiszen pl. Gubík László, Boldoghy Olivér vagy éppen a majdnem százéves rimaszombati nyugdíjas tanárnő, Tamás Ilonka is minden ezzel kapcsolatos lépésüket megosztották a sajtóval. A fenti nyilvánosságot vállaló személyek maguk sem tudták, milyen konkrét gyakorlati hatásokkal kell számolniuk. Sőt, az egész ügy elvi alapját kidomborítandó - immár magyar állampolgárként - az idegenrendészeten nem voltak hajlandóak még a szlovákiai állandó lakhelyüket sem bejegyeztetni (nem kevés mindennapi kellemetlenséget okozva ezzel maguknak). Az ő ügyükre vetődő sajtófigyelem erősödésével egyenes arányban kezdtek először csak „szállingózni”, majd egyre nagyobb számban áramlani a Jogsegélyszolgálat felé a konkrét kérdések. A kérdések döntő többsége arra vonatkozott, hogy mi történik a nyugdíjjal, az egészségbiztosítással, a munkahellyel, a jogosítványnyal, az adóval stb., ha valaki úgy dönt, hogy megszerzi a magyar állampolgárságot, és azontúl magyar állampolgárként él majd Szlovákiában.

A kérdések jogosak voltak, a megválaszolásuk azonban korántsem volt egyszerű. A szlovák állampolgárság megszűnése és az állandó lakhely bejegyeztetése csak a legelső elem abban a jogi mozaikban, amely az újdonsült magyar állampolgár szlovákiai életét öleli fel. A kérdéskör megnyugtató szintű feltérképezéséhez nemcsak az idegenrendészet, hanem az egészségbiztosítás, a szociális biztosítás, a munkavállalás, a vállalkozás, az adózás, a családjog stb. területén kell meglehetősen alapos kutatást folytatni. Arra az egyszerű kérdésre, hogy „mi változik majd", egy sor jogterület és ezernyi egyedi esetben felmerülő nüánsz megvizsgálásával lehet csak megnyugtatóan válaszolni. Erre nyilvánvalóan egy csapat szakember több hónapos munkája lenne csak elég, az elkészült anyag pedig terjedelmessége, bonyolultsága folytán nem lenne felhasználóbarát. A Jogsegélyszolgálat így „csak” arra vállalkozott, vállalkozhatott, hogy a problémakör legfontosabb kérdéseit és a tipikus eseteit járja körül. így készült el - kvázi „közkívánatra” - 2011 decemberére a Magyar állampolgár Szlovákiában c. gyakorlati útmutató (Lancz Attila).

Az eredeti cél az volt, hogy az útmutató lezárja a Jogsegélyszolgálat állampolgársági tanácsadói tevékenységét, hiszen be kellett látni, hogy felelősséggel nem vállalható el, hogy a legspeciálisabb, egyedi egészségbiztosítási, adójogi, munkajogi stb. kérdésre is olyan jogászok válaszoljanak, akiknek nem ezek az egyenként is „szakértőpróbáló” témák a szakterületei. A Jogsegélyszolgálat azonban végül arra az álláspontra jutott, hogy külső szakértők bevonásával, az egyes állami hivatalokkal való szakmai konzultációval és akár az egyes ügyek megoldására ráfordított idő szükségszerű megnövekedése árán is érdemes foglalkozni az ilyen különleges szaktudást igénylő esetekkel.

310