Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Lancz Attila-Szekeres Klaudia ni. A kormányalelnök, illetve a kormányhivatal vezetője a döntéseket csak ellenjegyezze. Ezáltal az egész döntési mechanizmus felgyorsulna és átláthatóbb lenne. A mostani helyzet az, hogy a bírálóbizottság csak tanácsadó szerv, semmilyen döntést nem hoz, a nyilvánosság előtt viszont úgy jelenik meg, mintha ő hozta volna a döntéseket. Javaslatait a kormányhivatal munkatársai és tanácsadói javaslatára a kormányalelnök módosíthatja, mielőtt nyilvánosságra kerülnének, ami 2011-ben több mint egy hónapot vett igénybe. Tarthatatlan helyzet ez, és a bizottság döntéseit is dehonesztálja. A bírálóbizottság tagjaira a Nemzetiségi Bizottság tegyen javaslatot, és a kormányalelnök ennek alapján nevezze ki tagjait. A Nemzetiségi Bizottság felügyelje a támogatások elosztásának egész folyamatát is. Jelenleg a bizottság gesztorának javaslatára - aki az adott főosztály igazgatója - a kormányhivatal vezetője vagy a kormányalelnök nevezi ki és hívja vissza a bizottság tagjait. A Nemzetiségi Bizottság, amely a kisebbségek szervezetei által választott legitim testület, teljesen kompetens lenne javaslatot tenni a bizottság tagjaira, ezzel szélesebb konszenzus teremtődne a tagokat illetően és a legitimitásuk sem lenne megkérdőjelezhető. A támogatások felügyeletét a Nemzetiségi Bizottság most is gyakorolni tudja, de ez hangsúlyosabb lenne, ha a támogatási rendszer belső szabályzatában is rögzítésre kerülne. A Nemzetiségi Bizottságnak kellene megfogalmaznia a támogatási területek körét, illetve azokat a prioritásokat és elveket, amelyek alapján a bírálóbizottság meghozza döntéseit. Most a korábbi, a kulturális tárcától átvett gyakorlat érvényesül, egyáltalán nem fogalmazódtak meg azok a prioritások, amelyek a jelenlegi helyzetben fontosak lennének. Ezek megfogalmazása nem is lehet egy ember, pl. a gesztor feladata. A prioritásokra és az anyagi eszközök elosztásának szabályaira vonatkozólag is szélesebb konszenzus igényeltetik, ellenkező esetben manipulálhatóvá válik az egész rendszer. A bírálóbizottság tagjainak mandátuma öt évre szóljon, és csak törvénysértés esetében lehessen visszahívni a tagokat. A mostani bizottság tagjainak mandátuma két évre szól, de szinte bármikor visszahívhatók, ami nagyon instabillá teszi rendszert, és nem teszi lehetővé, hogy a bizottságok stratégiai megfontolásokat is érvényesítsenek a döntéseikben. Kérdéses a pályázatok elbírálásának anonimitása is. Olyan specifikus támogatási rendszerről van szó, amely csak a látszat kedvéért, vagy a mostani szabályozás miatt biztosítja az elbírálás anonimitását. Egyébként a pályázat tartalma alapján a bizottság tagjai kikövetkeztethetik, mely szervezet pályázatáról van szó. Fontolóra kellene venni egy más rendszer kialakítását, amely azonban a feljebb említett változások és az ellenőrzés megerősítése nélkül lehetetlen. A jövőben hozzák nyilvánosságra a pályázatokat is, ehhez elégséges a pályázók beleegyezése. Technikai akadálya nincsen, hiszen elektronikus úton kell beadni a pályázatokat. így tudni lehetne, ki milyen programra pályázott, és a hasonló programok megvalósítása is összehangolható lenne. A kisebbségi kultúra fejlesztése szempontjából elengedhetetlen az intézményi (normatív) támogatás bevezetése, tehát olyan szakmai, közművelődési, oktatási, nyelvi, színházi és művészeti intézmények fenntartásának és fejlesztésének támogatása hosszú távon, amelyek a kisebbségek háttérintézményeként működnek, és tevékenységükkel közszolgálati, közintézményi funkciót látnak el. Ezek kiválasztása akkreditációs rendszer keretében történne, és a támogatás egy keretszerződés megkötésével három évre szólna. 308
