Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)

Elemzések, felmérések, összegzések

Fiala-Butora János

A SZLOVÁK NYELVHASZNÁLATI SZABÁLYOZÁS ELEMZÉSE SZLOVÁKIA NEMZETKÖZI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSAINAK TÜKRÉBEN

I. Bevezetés

Ennek az elemzésnek az a célja, hogy komplex áttekintést nyújtson a szlovák nyelvhasználati szabályozásról és hiányosságairól egyrészt a Szlovákia által ratifikált nemzetközi egyezmények, másrészt a kisebbségi nyelvhasználat gyakorlati igényeinek tükrében. A nyelvhasználatnak a jogi szabályozás természetesen csak egyik, nem egyetlen meghatározó eleme. A kedvezőtlen nyelvhasználati gyakorlat, a kisebbségi nyelv háttérbe szorulása a jogi szabályozás és a társadalmi kontextus kölcsönhatásának eredménye. Ebből kifolyólag előrelépést, a kisebbségi nyelv használatának bővítését nemcsak a szabályozás megváltoztatásával, hanem jogon kívüli eszközökkel is el lehet érni. Ennek az elemzésnek a keretei között azonban csak a jogi szabályozással foglalkozunk.

II. Módszertan

A szlovák nyelvhasználati szabályozás nem alkot egységes rendszert. A Szlovák Köztársaság Alkotmányán kívül a legjelentősebb ide tartozó törvények a többször módosított Államnyelvről szóló törvény és a Kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény. Ezenkívül azonban számos egyéb törvény is tartalmaz nyelvhasználati szabályokat. Emiatt a teljes szabályozás rendkívül széttöredezett, sokszor egymásnak ellentmondó normákból áll, és nagyon nehezen áttekinthető.

A fentiek miatt nem elsősorban az egyes törvények áttekintése a célunk, hanem a különböző nyelvhasználati területekre vonatkozó különböző hazai szabályokat csoportosítjuk, és ezt a részszabályozást hasonlítjuk össze az erre vonatkozó nemzetközi normákkal, különösen a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának és a Kisebbségvédelmi Keretegyezménynek a rendelkezéseivel. A „nyelvhasználati területek” meghatározásánál elsősorban a nemzetközi egyezményekből indulunk ki, az általuk használt csoportosítást vesszük alapul, de helyenként eltérünk tőle. Ez különösen ott célszerű, ahol a hazai szabályozás részletesebb, mint a nemzetközi egyezmények.

247