Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Öllös László nyelvi oktatáshoz való jog nem azonos az anyanyelven folyó oktatással. A jog, hogy a tanuló ilyen oktatási intézménybejárjon, azt is magában foglalja, hogy az oktatás sajátos nemzeti vonásokkal is bírjon. Méghozzá mind tartalmilag, mind pedagógiailag. Azaz az anyanyelven folyó oktatás jogának ki kell egészülnie az adott kultúra egyes elemeinek oktatásával. Ez a jog pedig már nem vezethető le pusztán a polgár nyelvi jogaiból. Ebben az esetben a polgár nemzeti jogaira kell hivatkoznunk, és érvényesíthetőségére az oktatás területén. Az állam nem akadályozhatja, hogy e célból a többségétől eltérő nemzeti kultúra értékes elemei jelenjenek meg az oktatásban, sőt ezt egyenesen segíteni köteles. Ha nem teszi, akkor a probléma lényege nem pusztán a többségi nemzethez tartozók előnyben részesítése, hanem sokkal inkább a többiek hátrányos helyzetbejuttatása. Nemcsak arról van szó, hogy az állam a lakosai által használt nyelvek közül valamelyiket inkább használja, mint másokat, hanem arról is, hogy egyes nyelveket kizár az államnyelvi státusból, sőt rosszabb esetben egyáltalán nem teszi lehetővé hivatalos használatukat, jobb esetben pedig csak korlátozottan, tehát az államnyelv használati kereteihez képest szőkébb keretek közt. És mindezt annak ellenére teszi az állam, hogy számos polgára igényelné, hogy anyanyelve hivatalos nyelvvé váljon. Ez az igény azonban nem jelenhet meg effektiv módon, azaz nem ölthet olyan döntéshozatali kereteket, amelyek alkalmasak volnának az igény érvényesítéséhez. De nem kaphat olyan jogi státust sem, amely az állami intézményeknek kötelességévé tenné az ilyen igény kielégítését, függetlenül az igény hordozóinak hatalmi helyzetétől, azaz nem ismerhető el emberi jogként.14 E jogokat két csoportba kell osztanunk. Az egyik az oktatás nyelvére vonatkozik, a másik pedig a tananyag tartalmára és az oktatás módszereire. Az oktatás nyelvének kérdése a nyelvi jogok közé sorolható, ugyanakkor lehetnek olyan vonatkozásai, amelyek a tananyaghoz is kapcsolják. A tananyaggal kapcsolatos jogokat azzal a kérdéssel világíthatjuk meg, hogy joga van-e a szülőnek elvárnia az iskolától, hogy az oktató a nemzetével kapcsolatos ismeretanyagot is oktassa, valamint hogy a nemzeti sajátosságokat is figyelembe vevő pedagógiai és didaktikai módszereket alkalmazzon az egyes tantárgyak oktatásánál. Továbbá az a kérdés is felvethető, hogy joga van-e a pedagógusnak ilyen tárgyak oktatására, illetve az egyes tárgyak ily módon való oktatására. Ha ugyanis nincsen joga, akkora nemzetállam oktatásügyében nem jelent valamiféle semlegességet, hanem a tanulók nemzetiségétől eltérő nemzeti elvek preferálását a tananyag és az oktatás módszereinek megválasztásánál. Ezeket a tanulókat tehát az állam hátrányos helyzetbe hozza azokkal szemben, akik nemzeti sajátosságainak megfelel a tananyag és az oktatás módszere. Azaz egyes tanulókat olyan helyzetid Andrássy György a nyelvszabadság emberi jogként történő elismerése mellett érvelve az alábbi megoldást szorgalmazza: „A nyelvszabadság egyenlőtlenségének ésszerű mérséklése mindenekelőtt azzal valósítható meg, ha az államok, amennyire ésszerűen lehetséges, a lehető legtöbb nyelv számára megadják a hivatalos nyelv jogállását.” Hozzáteszi, hogy ezt ne csak országos, illetve szövetségi és tagállami szinten tegyék, „hanem regionális és helyi szinten is alkalmazzák”. Andrássy György: Nyelvszabadság. In: Az emberi jogok és nyelvek. Szerk.: Andrássy György és Vogl Márk. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, 2010, 120. p. 22
