Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A. Szabó László 2. A 245/2008-as számú közoktatási törvény rövid elemzése 2.1. A törvény elemzése általános közoktatási szempontok szerint A 2008. május 22-i dátummal keltezett közoktatási törvény egy nagyon régóta hatályos jogszabályt váltott fel,4 amely a 24 esztendő alatt a számtalan módosítás ellenére is jelentősen elavult. Már az 1989-es társadalmi és politikai fordulatot követően felmerült egy új törvény elfogadásának szükségessége, mivel azonban a korábbi választási ciklusok sokféle szempontból vegyes kormánykoalíciói nem tudtak egységes álláspontra jutni az oktatási reform megvalósításának módját és eszközeit illetően, így - úgymond - politikai akarat hiányában nem sikerült dűlőre jutni az alapelvek és a törvény végleges szövegének tekintetében sem. Következésképpen csak a 2006-tól regnáló Fico-kormány oktatási tárcájának indítványa járt sikerrel a parlamentben, így a baloldali, valamint nemzeti beállítottságú koalíció kéznyomát viseli a közoktatás egyik alaptörvénye. Ha általános szempontok szerint vizsgáljuk a szlovák közoktatási törvényt, elsősorban azt kell róla elmondani, hogy már a törvényalkotó eredeti szándékával5 sincs összhangban. A minisztérium ugyanis még a paragrafusok szövegezése előtt nyilvánosan deklarálta, hogy az Európai Unió fejlett országainak oktatási rendszereiben tapasztalható fejlődési irányok és prioritások figyelembe vételével készíti el a jogszabályt, hogy biztosított legyen az egyes rendszerek kompatibilitása és átjárhatósága, ugyanakkor olyan törvényt kíván alkotni, amely lehetővé teszi az iskolarendszer dinamikus fejlődését és demokratizálódását. Az oktatás résztvevői viszont ebből gyakorlatilag semmit sem észlelhettek. Az egyéb szakmai döntések pedig teljes mértékben vakvágányra vitték a tervezett oktatási reformot. A törvény további hiányossága, hogy az 1984-es szabályozáshoz, illetve az időközben eszközölt módosításokhoz képest életbe lépett változások nem rendszerszintűek, csupán részlegesek, töredékesek. így a jogszabály nem teszi lehetővé a rendszer szerkezeti vázának átalakítást, a fejlődés gátjainak elhárítását, sőt még inkább megerősíti az állami szerepvállalást és a központi irányítást, és megakadályozza a rendszer igazgatásának rugalmasabbá tételét, holott a nevelés és oktatás kérdéseiben elsősorban a gyermek szüleinek vagy törvényes képviselőinek, valamint az iskoláknak kellene vállalniuk a felelősséget, nem pedig az államnak. A vizsgált jogszabály gyakorlatilag nem más, mint korábbi jogi normák, törvények és alacsonyabb szintű miniszteri rendeletek - ollóval szabott - egyvelege. Ennek következtében felépítése sem kiegyensúlyozott. Egyes részletkérdéseknek (pl. mennyi zsebpénzt kaphat a tanuló a speciális nevelési intézményben) nagyobb teret szentel, mint az oktatás néhány lényegesebb problémájának (pl. a pedagógusok jogai), amelyekkel jóformán alig vagy egyáltalán nem foglalkozik. Apróságnak tűnhet, de szakmai szempontból ugyancsak furcsa, hogy a törvény több helyen emlegeti pl. a tanóra kifejezést, de sehol sem adja meg annak definícióját. És még számtalan hasonló példát hozhatnánk a kapkodva írt jogszabály tartalmi és formai hiányosságaira. 4. Zákon č. 29/1984 Zb. o sústave základných a stredných škôl (školský zákon) 5. Legislatívny zámer zákona o výchove a vzdelávaní 204