Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)

Elemzések, felmérések, összegzések

Nemzeti populizmus és választási magatartás

Ha részletesebb elemzés alá vetjük a dél-szlovákiai járások szlovák (nem magyar) választóinak magatartását, megállapíthatjuk, hogy Iveta Radičová csak a Dunaszerdahelyi járásban ért el körükben kétharmados többséget. Ivan Gašparovič a nevezett járás szlovákságánál mindössze a szavazatok 31%-át szerezte meg. (Ez a 31% azonban nem mérvadó, hiszen ha egy pillantást vetünk a járás összesített eredményeire a 2. táblázatban, láthatjuk, hogy a regnáló elnök itt mindössze 5,1%-os arányt ért el.)

A további három járásban, ahol Iveta Radičová győzött, az eredményei már nem voltak ennyire kiugróak. A Szenei és a Komáromi járásban, valamint a Párkányi körzetben Ivan Gašparovič a nem magyar választók 42-44%-át tudta megnyerni.

A táblázat alapján azt is megállapíthatjuk, hogy Ivan Gašparovič (és vélhetően a mögötte álló politikai pártok) támogatottsága fordítottan arányos az egyes járásokban élő magyar nemzetiségűek számarányával. Ott, ahol több magyar él, a kormánykoalíció pártjainak a támogatottsága jóval alacsonyabb. Mindezek alapján tehát valóban azt a következtetést kellene levonnunk, hogy a vegyesen lakott településeken, régiókban a magyarok és a szlovákok több megértést tanúsítanak egymás iránt, és kevésbé hajlanak olyan pártok megválasztására, amelyek előszeretettel vetik be a választási kampányukban az etnikai kártyát? Az 1. térképet (Dél-Szlovákia etnikai összetétele) és a 2. kartogramot (Ivan Gašparovič választási eredményei) összehasonlítva akár arra a végkövetkeztetésre is juthatnánk, hogy a regnáló köztársasági elnök és támogató pártjai éppen a déli járások - többé-kevésbé homogén szlovák lakosságú - északi részében javíthatják fel az e járásokban elért választási eredményeiket. Ha valóban pontos választ szeretnénk adni a kérdésre, a választási eredmények elemzését a kisebb régiók és a községek szintjén kellene folytatnunk.

Egyelőre azonban maradjunk járási szinten, s hasonlítsuk össze Ivan Gašparovič választóinak magatartását a 2009-es választás, illetve a jelenlegi kormánykoalíció választóinak magatartását a 2006-os parlamenti választások során. A 3. táblázat a jelenlegi kormánypártok elért eredményeit tárja fel külön-külön és összesítve, a délszlovákiai járásokra lebontva. Emellett összevetjük az adott járások teljes választói közönsége által leadott, összesített eredményeket, illetve a nem magyar választói halmaz eredményeit.

179