Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Nemzeti populizmus és választási magatartás járások maradtak meg (a kerületeket átmenetileg megszüntették). A már említett 121 területi egységből 23-ban a magyar kisebbség aránya meghaladta a 20%-ot, s ezek közül 16 magyar többségű volt. A Szenei, Dunaszerdahelyi, Somorjai (Šamorľn), Diószegi (Sládkovičovo), Galántai, Vágsellyei, Nagymegyeri (Veľký Meder, 1948-tól 1990-ig Čalovo), Komáromi, Gutái (Kolárovo), Ógyallai (Hurbanovo), Érsekújvári, Párkányi (Štúrovo), Zselizi (Želiezovce), Ipolysági (Šahy), Nagykürtösi, Füleki (Filakovo), Rimaszombati, Tornaijai (Tornal'a, korábban Šafárikovo), Pelsőci (Plešivec), Rozsnyói, Szepsi (Moldava nad Bodvou), Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) és Nagykaposi körzetekben élt az 1991-es népszámlálási adatok szerint a magyar lakosság mintegy 60%-a.16 Ha ide számítjuk a Losonci, Lévai, Nagysurányi (Šurany) és a Verebélyi (Vráble) körzetet - noha ebben a négy körzetben mindössze 9,5-13%-os a magyarok számaránya -, a felsorolt összesen 27 körzetben így is meghaladja az 50%-ot. Ezeknek a területi egységeknek (körzeteknek) természetesen megvoltak az előzményei. Az államigazgatás első fokú adminisztratív egységei, a járások (vagy szolgabírói járások), amelyek kiterjedésükkel nagyjából az 1990-1996 között fennálló körzeteknek feleltek meg, lényegében a 19. század második felétől egészen 1960-ig fennálltak a mai Szlovákia területén. A szlovákok választási magatartása a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken A Dél-Szlovákiában élő lakosság választási magatartását kutatva olykor hasznos lenne tudni, hogyan döntöttek külön-külön a szlovák és a magyar nemzetiségű választók. Mivel a választások titkosak, ezeket az adatokat egzakt módon aligha lehetne megállapítani. Az egyes szavazókörökben, községekben avagy körzetekben (esetleg járásokban) összesített eredmények nem számítanak megbízható vezérfonalnak. A végeredmények és a választási előrejelzések alapján csupán feltételezhetjük, hogy a magyar nemzetiségű (illetve magyar identitású) állampolgárok túlnyomó része a Magyar Koalíció Pártjára vagy ennek valamelyik elődjére szavazott az eddigi választások során.17 Pusztán a választási statisztikákból azonban nem tudjuk megállapítani, hány magyar szavazott a szlovák pártokra, illetve hány szlovák az MKP-ra vagy korábban valamelyik elődjére. Ugyanakkor ezekből a számszerű adatokból az sem derül ki egyértelműen, hogyan szavaztak a romák, hiszen Dél-Szlovákiában (a magyarlakta területeken) ők is elég nagy számban vannak jelen, miközben csak egy részük vallja magát hivatalosan is roma nemzetiségűnek. Ha azt szeretnénk megállapítani, hogy a nemzetiségileg vegyesen lakott déli területek szlovák lakosságának választási magatartása valóban szignifikáns módon tér-e el 16. Egészen pontosan 59,24%. L. Petőcz Kálmán: Választások és felosztások. A demokratikus választási rendszerek alapjai. Közigazgatási felosztások Szlovákia területén. /Nostra Tempora 1./ Dunaszerdahely, Fórum Kisebbségkutató Intézet-Lilium Aurum, 1998,165-166. p. 17. A Magyar Koalíció Pártja elődjének tekinthetjük a Magyar Polgári Pártot, az Együttélés Politikai Mozgalmat és a Magyar Kereszténydemokrata mozgalmat. Ezek a politikai szervezetek az 1989-es társadalmi változások első hónapjaiban keletkeztek, bár a Magyar Polgári Párt elődjének, a Független Magyar Kezdeményezésnek az megalapítása még 1989. november 18-án történt. Ez a három párt egyesült az 1998-as választások előtt. 175
