Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Nemzeti populizmus és választási magatartás metodológiájának leírásakor az etnikailag vegyes terület fogalma alatt tizenegy, a déli határ mentén elhelyezkedő járást ért, a Galántai járással kiegészítve. (Lényegében az 1996 előtt érvényben levő területi-közigazgatási rendezés járásairól van szó, ezekben a magyarok részaránya meghaladta a 10%-ot.)12 A szociológus Vladimír Krivý is azokat a járásokat tartja etnikailag vegyes területeknek, amelyekben a magyarok számaránya több mint 10%!3 Valamelyest eltérő metodológiát alkalmaztak a Nemzeti Közművelődési Intézet (Národné osvetové centrum) és a Fórum Intézet kutatói abban a közös projektben, amely az együttélés kultúráját vizsgálta a lakosság körében a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken, mert kizárólag azokra a járásokra szorítkoztak a felméréseik, amelyekben a magyar lakosság számaránya meghaladja a 25%-ot.14 A nemzetiségileg vegyesen lakott területek jól megkülönböztethetőek az etnikai térképen. A 1. számú térkép a Szlovák Köztársaság nemzetiségi összetételét szemlélteti a 2001-es népszámlálás adatai alapján. A különféle árnyalatú vörös felületek azokat a területeket jelölik, ahol a magyar kisebbség számaránya eléri a lakosság 20%-át, a sötétebb árnyalatok természetesen arra utalnak, hogy az itt található helységekben a magyarok lélekszáma meghaladja az 50%-ot. 2001-ben 551 olyan települést tartottak számon Szlovákiában, amelynek legalább 100 magyar nemzetiségű lakosa volt. Ebből 410 (74%) település volt magyar többségű, az itt élő magyar nemzetiségűek lélekszáma összesen 396 214 fő, ami azt jelenti, hogy a szlovákiai magyarok 77%-a magyar többségű helységekben él. Nemzetiségileg vegyesen lakott területnek tehát azt az észak felől etnikai szempontból aránylag élesen elhatárolható, a Pozsony-Szenc-Galánta-Érsekújvár-Léva- Nagykürtös-Losonc-Rozsnyó-Kassa vonaltól délre elhelyezkedő határ menti sávot, valamint a Bodrogköz és az Ung-vidék területét jelöljük meg. Ezen a területen, amelyet a magyar nyelvű szakirodalom rendszerint „magyarlakta területként” határoz meg, él a szlovákiai magyarok mintegy 90%-a. A terület kiterjedését a következő térkép szemlélteti. Láthatjuk, hogy az említett járások északi és déli része nem csupán etnikai összetételében tér el egymástól, hanem rendszerint geomorfológiai tagoltságában, a közigazgatási egység székhelyének a megközelíthetőségében, valamint gazdasági, szociális jellemzőiben is. Az államigazgatás végrehajtó szervei szempontjából Dél-Szlovákia területi felosztása utoljára az 1990-1996-os évben közelítette meg az etnikai összetételét, amikor a már meglevő 38 járásnak alárendelve 121 kisebb körzetet alakítottak ki az államigazgatás alsó szintjének működtetésére.15 Hadd jegyezzük meg, ezek a körzetek nem számítottak közigazgatási egységnek, ebben a minőségben továbbra is a 12. L. a 6. számú jegyzetet 13. Krivý, Vladimír: Elections in 2006. In Kollár, Miroslav-Mesežnikov, Grigorij-Bútora, Martin (eds.): Slovakia 2006. A Global Report on the State of Society. Bratislava, Institute for Public Affairs, 2007. 14. Ilyen járásból csak 12 van, tehát 4-gyel kevesebb, mint a 10%-os számarány esetében, s ez azt jelenti, hogy a Szenei, Kassa-vidéki, Nagymihályi és a Nagyrőcei járás nem képezi a kutatás tárgyát. 15. A Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott 427/1990. törvény a helyi államigazgatási szervekről. A SZNT 517/1990. számú törvénye a területi és közigazgatási felosztásról az állam alapvető területi egységeként a községet, alapvető közigazgatási egységként a járást határozta meg. 173
