Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Öllös László A nyelvi jogok éppen azért irányulnak erre a nyelvre, mert az ember anyanyelve révén képes a legeredményesebben fejleszteni személyiségét. Anyanyelvéhez képest minden más nyelv kedvezőtlenebb feltételeket jelent számára.2 Töve Skutnabb-Kangas megjegyzése, hogy képzeljük el, milyen lenne, ha senki se beszélne egy nyelvet sem,3 megvilágítja a probléma egyik lényeges oldalát. Nevezetesen azt, hogy a nyelv az emberek közti kapcsolatteremtés eszköze, nélküle az emberi társadalom sem létezne. Ugyanakkor a nyelvek egyike, az anyanyelv további funkcióval is bír, a kialakuló emberi egyéniség egyik meghatározó eleme. A szerző szerint már a gyermek megszületése előtt megkezdődik a folyamat, a beszéd ritmusát, hangjait már az anyaméhben érzékeli, és tanulni kezdi a gyermek. A tanulási folyamat a születés utáni első hónapokban folytatódik. A gyermek tovább tanulja a verbális jelek értelmezését, például a mimika jelentéseit. Már ezek a jelek is kulturális sajátosságokkal bírnak. Tehát nem értelmezhetők pusztán általánosan. Általuk, kulturális sajátosságaikat is beleértve kezdi a kis ember megalkotni önmaga identitását, saját Én-tudatát. A nemzetállam azonban sajátosan szabályozza a hivatalos nyelvhasználatot, ugyanis a rendi államtól eltérően általában egy élő nyelvet tesz az állam nyelvévé. Ezzel a döntéssel viszont az állam területén beszélt többi nyelvet kirekeszti ebből a státusból. Az adott nyelv hivatalos nyelvvé tételéhez a nyelvet alkalmassá kellett tenni a modern állam és társadalom működtetésére. Olyan regionális nyelvet kellett kiválasztani erre a célra, amelyet az ország minél több lakosa ért, tehát más regionális, a továbbiakban nyelvjárásoknak nevezett nyelveket beszélők számára is aránylag közeli. Majd modernizálni kellett a kiválasztott nyelvet. Ez volt a feltétele a modern közigazgatásnak, törvénykezésnek, a tudományos életnek, a sajtónak, a gazdasági életnek, a modern oktatásnak.4 De eredeti formájában nem válhatott volna több más terület hatékony kommunikációs eszközévé. Ám a többi beszélt nyelv kirekesztése a nemzeti nyelv státusából megfosztotta őket ezektől a lehetőségektől. Ezek nem válhattak a törvénykezés, a közigazgatás, a tudomány, a sajtó, a gazdasági élet, a modern oktatás nyelvévé. Esetenként azért, mert erre nem is voltak alkalmasak. Ám gyakran másért. Nem azért, mert használóik nem tudták volna alkalmassá tenni minderre anyanyelvűket. Vagy amiatt, mert nem volt ilyen szándékuk. Hanem azért, mert az állam, amelyikben éltek, és amelyiknek maguk is a polgárai voltak, egyszerűen nem engedte. Hatalmi eszközeivel akadályozta, sőt esetenként tiltotta anyanyelvűk ilyen irányú fejlesztését, azaz a hátrányba hozott nyelvet a nemzetté válás előtti szinten próbálta tartani. Vele együtt beszélőiket is. így kívánta elérni, hogy a modern nemzetbe csak az állam által előírt nyelven tudjanak betagozódni, esetenként csak az állam által megszabott nyelven válhassanak nemzetté. Saját anyanyelvükön a nemzet előtti sokkal fejletlenebb, tehát előnytelenebb állapotba kényszerüljenek. Ha az állam fennhatósága alá olyanok kerültek, akik nyelve már korábban eljutott a nemzetté válás szintjére, azok nyelvét az állam megkísérelte visszafejleszte2. Töve Skutnabb-Kangas: Menšina, jazyk a rasizmus. Bratislava, Kalligram, 2000, 285-288. p. 3. Uo. 9. p. 4. Benedict Anderson: Imagined Communities. London-New-York, Verso, 1991, 67-82. p. 16
