Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Szabómihály Gizella 2.3. Az 1948-as helységnévrendezés és a településszerkezetet érintő későbbi változások A második világháború után 1948-ben lépett életbe az a rendelet, mellyel Szlovákia területén 710 - zömmel magyar - település korábbi szlovák hivatalos nevét megváltoztatták, illetve akkor szüntették meg jogilag is a kisebbségi nyelvű helységnevek használatát. Az új szlovák hivatalos nevek megalkotásakor egyértelműen a valóban „szlovákos” nevek létrehozása volt a cél,7 ezt többféleképp érték el. A köznévi etimonú településneveket következetesen lefordították,8 a nem értelmezhető településneveket a szlovák helynévképzési szabályoknak megfelelően „alakították át”, vagy más motiváció alapján nevezték meg,9 több mint egy tucat települést szlovák (cseh) történelmi személyiségről neveztek el.10 Ezután jelentősebb változásokra csak a hatvanas-hetvenes években került sor, amikor a kisebb falvakat közigazgatásilag összevonták, az új település pedig szlovák hatósági nevet kapott, pl. 1960-ban hozták létre lllésháza, Bélvata, valamint az 1940- ben Tonkháza és Kismagyar egyesítéséből létrejött Magyartonk településből Nový Život („Új Étet”) községet. Hasonló máig használt mesterséges hatósági nevek még pl. Gemerská Ves: 1960-ban alakult Harkács - Hrkáč és Sánkfaiva - Šankovce községek összevonásából; Gemerský Sad, amely 1964-ben jött létre Mikolcsány - Mikolčany és Gömörnánás (1913 előtt: Nasztraj) - Nováöany egyesítésével. Ezek az új szlovák hatósági nevek a későbbiekben az összevont település magyar nevét is befolyásolták. 2.4. Az 1994-es „táblatörvény" mellékletében szereplő magyar településnevek megállapítása Az 1989 utáni politikai változásokat követően a magyar pártok politikai síkon próbálták elérni a magyar helységnevek hivatalos használatának elismertetését. A hosszú politikai csatározást az 1994-es ún. táblatörvény zárta le, ennek elfogadása Szlovákia Európa tanácsi felvételének egyik feltétele volt. Az 1994-es településnév-jegyzékben található magyar neveknek mintegy az egyötöde (száznál valamivel több) vagy nem egyezik az adott település utolsó hivatalos magyar nevével, azaz az 1913-as vagy az 1944-es helységnévtárban szereplő névvel, vagy olyan település neve, amely a máso7. A (cseh)szlovákiai névrendezések során, pontosabban a szlovák hivatalos név megállapításakor a máshonnan is ismert eljárásokat alkalmazták: a húszas években az átírás (a magyar név szlovák helyesírás szerinti írása, I. Orth 2006, 14. p.), az adaptáció (a magyar névnek a szlovák névrendszerhez illeszkedő átalakítása) és részben a fordítás volt a meghatározó eljárás, 1948-ban ezzel szemben a fordítás és a mesterséges névalkotás dominált, a névadás politikai befolyásolását mutatja a személynévi eredetű nevek nagy száma (az eljárásokkal kapcsolatban vö, Bencsik 1997, 19-26. p.). 8. A som drieň, ezért Somodi Drienovec lett (1920: Šomody, magyarul Somod/). 9. Ilyen volt például Magyarbél —> Veľký [Nagy] Biel (1920: Maďarský Bél, magyarul Magyarbél)', Nagymegyer-l a Csálló víznév szlovákos változata alapján nevezték el Őa/ovo-nak (1920: Veľký Meder, magyarul Nagymegyer). 10. így Feled-et (1920: Feledince) Janko Jesenský szlovák író (1874-1945) után nevezték el Jesenské-nek; Ľ. Štúr (1815-1856) szlovák reformkori politikus neve alapján lett Párkány Štúrovo (1920: Parkan, magyarul Párkány), D/ószeg-et (1920: Veľký Diosek, Malý Dio sek) pedig Andrej Sládkovič (1820-1872) evangélikus pap és költő után nevezték el Sládkovičovo-nak. 152
