Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Gyurgyík László kezeti hovatartozás (10,6%), az állampolgárság (7,3%), az anyanyelv (7,5%), a leggyakrabban beszélt nyelv a nyilvános érintkezésben (9,5%), a leggyakrabban használt nyelv otthon (13,5%) kérdések esetében is igen magas értékeket vett fel. Az ismeretlenek magas száma, aránya több okra vezethető vissza. Elsőként a szlovákiai népszámlálások módszertani sajátosságait kell említenünk. A korábbi csehszlovák) gyakorlatnak megfelelően a szlovákiai népszámlálások során a lakosság döntő többsége önkitöltős módszerrel tölti ki a kérdőívet. Azaz a kérdezőbiztos a kérdőíveknek az egyes háztartásokba történő juttatását, illetve későbbi összegyűjtését végzi el. Amennyiben megkérik, akkor segít a kérdőívek kitöltésénél. De a leadott kérdőívek formai ellenőrzése nem a feladata, az sem, hogy a hiányosan kitöltött kérdőívek esetében hiányos válaszokra rákérdezzen. Jórészt ennek köszönhető, hogy már a korábbi, 1991. és a 2001. évi népszámlálások alkalmával is jelentős számú volt az egyes kérdések esetében az ismeretlenek aránya.12 További sajátossága volt a 2011. évi népszámlálásnak, hogy nem elhanyagolható (mintegy 70 ezer fő) volt azoknak a száma, akik nem töltötték ki a kérdőívet. A hiányzó kérdőívek adatait statisztikai eljárások alapján pótolták. Ennél is lényegesebb mozzanata a tavalyi népszámlálási adatgyűjtésnek, hogy egyfajta ellenkampány bontakozott ki a népszámlálással szemben. A Szlovák Statisztikai Hivatal anonimitásról biztosította a lakosságot. Ezt az anonimitást kérdőjelezték meg az ellenkampány során. A nemzetiségi hovatartozás esetében tartalmi szempontból az ismeretlenek arányának alakulása több tényezővel mutat összefüggést. Ezek közül csak néhányat emelek ki: a települések nagyságával, a településeken élő magyarok arányával, ill. romák arányával. Az ismeretlenek aránya a települések lélekszámúnak növekedésével növekszik,13 a településeken élő romák arányával emelkedik, a magyarok arányának növekedésével viszont csökken. (A települések népességszáma ß=0,137, magyarok aránya ß= -0,90, romák aránya ß=0,136). Azaz az ismeretlenek magas aránya nem magyarázható a magyar lakosság bizonytalan identitásvállalásával. Az ismeretlenek számának településnagyság szerinti megoszlását, a települések urbanizációs fokát is tekintetbe véve a magyarok száma a regisztráltnál több mint 20 ezer fővel magasabbra becsülhető. Ugyanakkor a későbbiekben nyilvánosságra kerülő adatok alapján, az ismeretlenek számát befolyásoló legalább egy további tényezővel is számolnunk kell. A lakosság állampolgárság szerinti összetételét is figyelembe kell vennünk az ismeretlen nemzetiségűek megoszlásában. 2001-ben az ismeretlen nemzetiségűek többsége, 59%-a a nem szlovák állampolgárok közül került került ki. Azaz a szlovák állampolgárok körében az ismeretlenek aránya jóval alacsonyabb volt az összlakossághoz viszonyítva. Tekintetbe véve ez utóbbi tényezőt is, mely a magyarok becsült számát csökkentheti, a magyarok számát regisztrált 458 ezer fő helyett mintegy 470 ezer fő körüli értékre becsülhetjük. 12. 1991-ben a felekezeti hovatartozást tudakoló kérdésre a megkérdezettek 17,4%-a, 2001-ben a gazdasági aktivitással összefüggésben a gazdasági ágazatok szerint megoszlás esetében 22,7% volt ismeretlen. 13. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ismeretlen nemzetiségűek a városi népesség nemzetiségi megoszlásának megismerésében jelentenek nagyobb bizonytalanságot, mint a falusi lakosság esetében, A városi népesség 9,7%,-a, a falusi lakosság 4,0%-a nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. 146
