L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
5. Adománygyűjtések a menekültek megsegítésére
Adománygyűjtések a menekültek megsegítésére Nagyon kedves dolog, mikor a jótékonyság szent égisze alatt rendezendő hangversenyeket egyes sajtóorgánumok a saját maguk reklamirozására is felhasználják és csak azon a szerénységen csodálkozom, hogy a rendező urak a hangversenyt is favorizáló újságcikkeik végén nem mondják: ...Ezek után csak lapunkra fizessen elő! Kár, hogy a komáromi hangversenyt rendező úr nem maga konferál, mert akkor azt saját nyelvezetén élőszóval is volna szerencsénk hallani, s akkor tán esnék pár szó a menekültekről is.176 Bizonyos szempontból a Komáromi Hírlap véleménye igazolódni látszik; a Komáromi Lapok külön hírben számolt be róla, hogy bizonyos „prominens” személyek érkeznek a jótékonysági rendezvényükre: „Kállay Tamás és Hantos Elemér országgyűlési képviselők, Bideskuty Sándor honvédszázados és Magyary Béla szerkesztő holnap délután a négy órai gyorsvonattal városunkba érkeznek és részt vesznek az erdélyi menekültek javára a vármegyeház nagytermében rendezendő művészestélyünkön”.177 Azok a személyek, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak részt venni a jótékonysági rendezvényen, a jegy árát elküldték a szervezők számára. A szóban forgó komáromi estélyre is érkezett ilyen adomány: „Dr. Madarassy Pálné úrhölgy 4 K-t küldött hozzánk az erdélyi menekültek javára, jegymegváltásként. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk.”178 A Komáromi Hírlap szerkesztőjének kritikája bár az általam átnézett lapok tekintetében egyedinek tekinthető, a különféle jótékonysági estélyekről szóló beszámolók alapján igazat kell neki adnunk, sőt még akár kritikusabban is fogalmazhatnánk. Feltűnő, hogy egyetlen hírben sincs szó arról, hogy ezekre a jótékonysági estekre meghívták volna az ott tartózkodó menekülteket is, vagy akár kedvezményes áron belépőjegyet biztosítottak volna számukra a rendezők. A rendezvényekről szóló beszámolók zömében szó sem esik a menekültekről, sokkal inkább olyan érzése lehet az olvasónak, mintha minden gondtól mentes békeidőben zajló, az elit szórakoztatására és magamutogatására szervezett rendezvényről szólna a beszámoló.179 Ez a jelenség legszembetűnőbb a Pöstyéni Újság oldalain megjelent beszámolóban, amely szerzőjének lezser, szellemeskedő stílusa már szinte visszatetsző.180 A közismert fürdőhelyen, Pöstyénben az ott tartózkodó úri közönségre 176 Kaptunk mi is menekülteket. Komáromi Hírlap, 1916. október 22. 4. p. 177 Személyi hír. Komáromi Lapok, 1916. október 21. 5. p. 178 Az erdélyi menekülteknek. Komáromi Újság, 1916. október 26. 6. p. 179 Az első világháború során az elesettek emlékére állított különféle emlékjelek felavatásáról szóló beszámolók tanulmányozása során is felfigyeltem arra a jelenségre, hogy az elesettek emléke általában háttérbe került. A helyi elitet sokkal inkább a maga emlékének megörökítése motiválta, mint az elesett katonáké. Ezt a hozzáállást jól illusztrálja a trencséni vár bejáratánál a szikla üregébe, a felavatott relief mögött az utókor számára elhelyezett dokumentum, amelyben a szövetséges uralkodók, valamint a Magyarország vezető elitjének, Trencsén vármegye funkcionáriusainak, s mindazok nevét megörökítették, akinek valamilyen köze volt az elesettek emlékére felavatott reliefhez, azonban egyetlen addig elesett katona neve sem került az okmányra sem a megye valamelyik településéről, sem pedig Trencsénből (vö. L. Juhász 2010, 219. és 267-269. p.) 180 Az Állomásparancsnokság az erdélyiekért. Pöstényi Újság - Pöstyéner Zeitung, 1916. szeptember 11.1. p. 74
