L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
4. A menekültek fogadása és elhelyezése
A menekültek fogadása és elhelyezése A vonat utasai meleg búcsúvétellel indultak el Komáromból. Ugyanaznap délután 5 órakor 300 menekülővel, éjjel 2 órakor 441 menekülővel megrakott vonat érkezett, kiket tejjel látott el a fogadó bizottság. Csütörtökön nem jeleztek vonatot, ellenben péntek este 429 menekülő érkezett Galánta felől, kiket Tatára szállítottak. Az érkezőket özv. Komjáthy ]enőné és a Leány egyesület tagjai fogadták és Kürthy főispán dr„ Hepp Ernő titkárával eléjük utazott Tatára, hogy az érkezés és fogadtatásnál jelen legyen. Ki kell emelnünk Kürthy István főispán fáradhatatlan és példaadó munkáját, ki minden éjjel vagy nappal érkező vonatnál jelen van, a menekültekkel szívesen elbeszélget, őket vigasztalja és tanáccsal, jó szóval, segítséggel áll rendelkezésükre. A rendező pályaudvar főnöke Pungor Lajos főellenőr és a katonai élelmezési állomás főnöke, dr. Krausz főhadnagy mindent elkövettek a menekülők segítségére.120 Az átutazó erdélyi menekültek ellátásával kapcsolatos sok beszámoló közül kiemelhetjük még a Pozsony megyei Zohor község segítségét, amelyről a Nyugatmagyarországi Híradó számolt be olvasóinak, valószínűleg azzal a céllal is, hogy példaként állítsa Pozsony megye és Pozsony lakossága elé. Ebben tételesen is felsorolják az adományozott élelmiszereket, s annak összegyűjtése érdekében fáradozó személyeket is: Tegnapelőtt, az ünnepnapon reggel 7 órakor 34 vasúti kocsival erdélyi menekültek érkeztek Zohorra, s ott fél napig időzvén, délután 1/2 3 órakor indultak tovább a részükre kijelölt helyre. Amint a zohoriak hírét vették a menekültek megérkezésének, összeszedtek és kivittek mindent az állomásra, amivel csak a menekülteknek segítségére lehettek. Kocsiszámra hoztak ki kenyeret, vödör számra tejet, kávét, teát és levest, temérdek sok főzeléket, kalácsot, gyümölcsöt, vajat, túrót és bort, ezenkívül ellátták őket az útra nyers zöldséggel, burgonyával, hagymával és zsírral, úgyszintén megajándékozták őket ruhaneműekkel is. A vonat elindulásakor megható a búcsúzás, úgy, hogy sokan a községbeliek és a menekültek között sírásra fakadtak. A lakosság ezzel jószívűségét, áldozatkészségét és hazafias érzelmét fejezte ki, amiért elismerést és hálát érdemel. Kivették részüket a vendéglátásban és az összehordott élelem kiosztásában Redecha Ilona tanítónő, Novoszád Lajos jegyző, Greguss Imre állomásfőnök, és Gratzer Imre plébános. Greguss Imréné az egész idő alatt az állomáson szüntelen főzött a menekültek részére, nem kímélve a sok fáradságot és nagy anyagi áldozatot.121 A Felsőnógrád című lapban Nógrád vármegye és Losonc vonatkozásában írták le részletesen ezeket a mozzanatokat: Nógrádvármegyébe mintegy három héttel ezelőtt érkeztek ez első menekült csoportok. Eleinte csak szállingóztak, majd felsőbb hatósági intézkedés folytán egész vonatokkal érkeztek. Az első csoport Balassagyarmat, Salgótarján, Szécsény, valamint a környező falvakban nyertek elhelyezést. Miután pedig előrelátható volt, hogy a megyébe még fognak menekülők érkezni, az alispán intézkedett, hogy Losoncz városa készüljön fel 120 A menekültek fogadtatása. Komáromi Lapok, 1916. szeptember 9. 2. p. 121 Zohor község és a menekültek. Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 10. 5. p. 53
