L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Adomány. Dr. Jarmatzky Sándor honvédhuszárfőhadnagy, hadifogoly ügyeleti tiszt, a vármegyei székházban történt elhelyezése folytán a részére kiutalt elszállásolási díjat 20 koronára kiegészítve Lukács Gézáné úrasszony által megállapítandó jótékonyczélra ajánlotta fel, ki is ezen összeget a erdélyi menekülteket segélyző központi bizottság rendelkezésre bocsátotta. Gömör-Kishont, 1916. szeptember 10. 5. p. Gróf Andrássy Géza az erdélyi menekültekért. Gróf Andrássy Géza, a rozsnyói kerület országgyűlési képviselője „Az Est” által vezetett s az erdélyi menekültek segélyezését célzó gyűjtő akció javára 5000 koronás adományt tett azon megjegyzéssel, hogy az ő ősei is „csikszentkirályiak” s igy kétszeresen kötelessége az erdélyieken segíteni. Gömör-Kishont, 1916. szeptember 17. 3. p. Gömör az erdélyi menekültekért Az erdélyi menekültek segélyezésére alakult vármegyei bizottság gyűjtési felhívásai a mai nap folyamán küldettek szét, de már a gyűjtés megkezdése előtt is tekintélyes adományok érkeztek részint Lukács Gézáné alispánné kezeihez, akinek közjótékonysági tevékenysége valóságos fogalom lett a gömöri viszonyok között s aki valóságos törzspublikumot gyűjtött a maga számára, nemes szívű adakozókat, akik mindég szívesen és bőkezűen áldoztak azon czélok érdekében, amelynek zászlaja alatt az ő tekintélyes alakja is szerepel. Ily jótékony úrinő: özv. Hámos Aladárné, szül. Vay Mariska úrasszony, aki minden jótékonysági ügynek lelke s felkarolója, s aki a héten 100 koronát adott az alispánné kezeihez az erdélyi menekültek javára. [Itt felsorolják a többi adományozó nevét és az adományozott összeget is]... A gyűjtés eddigi összege 1070 korona. - Pénteken e hó 15-én tíz erdélyi menekült érkezett Tornaijára, kik közsegélyre szorulnak, s ezek részére a bizottság elnöke: Kubinyi Géza a pillanatnyi szükség enyhítésére 100 koronát utalványozott a gyűjtési összegből a tornaijai főszolgabíró kezeihez. - Ilyen helyes és gyakorlati szempontból felette dicséretes felhívást bocsátott ki Lukács Géza alispán a hatóságokhoz a vármegyei Hivatalos Lap útján, melyből a következő részt közöljük: „Úgy érzem, hogy a puszta anyagi segítség nem elégséges ahhoz, hogy a menekültek rendes életviszonyok közé jussanak s hogy a társadalom produktív szereplői maradhassanak. - Ezen szempontból igen fontos tényező az, hogy a menekültek munka alkalmat találva, megszokott munkájukat tovább folytassák s ennek révén oly keresethez jussanak, mely mentesíti őket a magyar ember faji természetével ellentétes alamizsna elfogadásától.” Felkéri tehát a vármegye közönségét, különösen a gazdaközönséget, hogy minden munkaalkalmat, állást, foglalkozási helyet, melyben menekülteket elhelyezni lehet, hozzá jelentsék be s azok szeretetteljes szándékát is, akik az ily munkát vállaló családokat vagy egyéneket otthonuk kereteiben jótékony szívvel ingyen vagy mérsékelt áron ellátni hajlandóak. Hiszszük, hogy az alispán helyes és czélszerű indokból fakadó felhívása nem lesz eredménytelen. Itt említjük meg, hogy a miskolczi kereskedelmi iparkamara is nagyarányú akcziót indított a menekültek érdekében s az iparos menekültek elhelyezését készséggel közvetíti. Gömör-Kishont, 1916. szeptember 17. 4. p 411
