L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Magyar vitézek! Szentek! Katonák ! Előre must: Egy élet, egy halál 0 tegyetek Ilmátokért csodát ! hiilöttilnk a vész zord csillaga jár. Ne sírjatok à, drág a székely lyányok : Ott vesznek mind a rablók, a zsiványok! Péterül Andor Pöstényi Újság - Pöstyéner Zeitung, 1916. szeptember 4. 1. p. A vérző sebek Pöstyén az erdélyi menekültekért Megmozdult az ország. Mint egy ember állott a menekülő magyar testvérek oldalára s ma már szinte minden vérző sebet töröl egy-egy könyörületes kéz. De a sebek még mindig véreznek, még messze van az idő, amikor gyógyulásról is beszélhetünk. Mennyi fájdalom, mennyi lélekmarcangolás, mennyi kínos sóhaj szakadt le az utolsó néhány napon Magyarország lakóinak ajkáról, mennyi borzalom és rettenetesség képe siklott el néhány rövid nap alatt szemeink előtt? Mit tartogat még a sors e sokat szenvedett nemzet számára? Hol van a vég, a megváltó megnyugvás ebben a titáni küzdelemben, ahol a nemzet olyan erőfeszítést vitt véghez, mint még soha senki, semmiféle nép ezen a földtekén. Megállunk ebben a részben is, álljuk ezt a sorscsapást is, és ha ezer pokol támad millió ördögével, nem roskadunk le a teher alatt. A nagy tűz egészen a kertünkig jutott el, immár másodízben. Annak a csudás virágos kertnek ég a kerítése, amelyet ezer esztendőn át annyi generáció vére öntözött és amelynek magyar véráztatta földjéből még mindig nem kelt ki az igazi magyar szabadság piros rózsája. A rémületes lángtenger fénye de szétteríti riasztó világosságát szerte a hazában, és ennél a fénynél létszik meg, hogy hova kell segítő kézzel nyúlnunk, hol roskadt le egy magyar mag, amelyet gondos szeretettel kell ápolnunk a jövő érdekében. Tegnap egy új sarj fakadt ki a borzalom konyháján, egy új székely gyermek látott napvilágot a kínok vonatán, holnap, holnapután új bimbók fakadnak, hiszen az élet sebes folyása nem törődik a földi borzalmakkal s utat tör magának minden helyzeten keresztül. Van-e jövőnk? Van-e reményünk? Van-e jogos vágyunk arra hogy tovább éljünk? Ha igen, úgy nem lehet kétséges a teendőink rendje. Most már mozgásban van az ország vérkeringése a segítés terén. Most már lendületbe jött a tenniakarás minden faja, a parázs, amit a nagy tűz itt a szíveinkben felgyújtott, már békéltető és megnyugtató erővel lobog, s már azt is mondhatjuk, hogy nem is alszik el. Láttunk már sok magyar szalmalángot, nagy dördüléssel fölcsapó láng után hajtó füstöt, ez a tűz azonban, amit kincses, virágos kertünk lángragyúlása okozott szíveinkben, nem ilyen. Ez a tűz lángolni fog, lobogni fog elolthatatlan hévvel mindaddig, amíg csak minden könny föl nem száradt, amíg minden vérző seb meg nem gyógyult. Az országos segítőakcióból Pöstyén is meg kívánja adni maga részét. Közösségünk ez alkalommal is bizonyára szívesen fog áldozni földönfutóvá lett testvéreink, drága székely véreink javára. A gyűjtést a Pöstyéni Újság nyitja meg 10 koronával s kérjük az adományokat szerkesztőségünkhöz juttatni, ahonnan azokat a hét végén továbbítjuk. A beérkező adományokat a Pöstyéni Újság legközelebbi számában nyugtázzuk. Lapzártáig a következő adományok folytak be szerkesztőségünknek: 405
