L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet XVIII. évfolyam. ľ»z,t*ony, 1916. szeptember hó 30-&n. Az «gyaetUt • lapító éa rendez U«j*i ingyen kapják. Nemlagoknik elifizelé»i á •gé*z évre 8 kot. 9. szám. Mini «rések iránti '1,-l.ere‘et. k n Raxdaság 'k*f titkári hivrualMios Köz- és mezőgazdasági szakközlöny. A. „Pozsonyvármegyei Grazdasá-tri Kgyestllet“ hivatalos lapja. Magjataik hónaponklnt sgyszer Felelős'szerkesztő. Horváth Jenő. egyesületi titkár. Megjelenik honaponlunt egyszer. Az erdélyi menekültekért! Magyarország világhírű keleti része a j gyöngyörfi Erdély váratlanul belekerült a háború szörny fi forgatagába és ottani véreink, magyarok és székelyek, ezrével menekülnek felénk, vagyis ama boldogabb országrészek felé, amelyek szerencsés fekvésüknél fogva a nagy megpróbáltatásoktól eddig mentesek maradtak s ahova — ; bízunk csapataink vitézségében — az ellenség a lábát soha be nem teheti! Sajgó szivünknek minden idegsztíla, magyar lelkűnknek minden érzése ezeké a szerencsétleneké ! Mialatt a székely katonák az ellenség által íb megbán» ült és rettegett hősiességgel, valahol messze Oroszországban daczolnak a veszedelemmel, a legendás Székelyföldre betört az ellenség, feldúlja a családi tűzhelyeket, az ottani nép öregjei, asszonyai és gyermekei ezrével özönlenek „Nagymagyarország*4 felé, ahol oltalmat és menedéket remélnek. Bízunk Istenben és a magyarság fajszeretében, hogy nem is fognak csalódni. A társadalom minden rétege megmozdult már az érdekükben, mi pedig gazdatársainkhoz fordulunk, hogy vegyék ki minden telhető réssöket erdélyi testvéreink mentésének munkájából. Mi sem természetesebb, mint hogy a menekülő falusi népet faluhelyen kell elhelyeznünk és szeretettel kell a szükségesekkel ellátnunk mindaddig, mig az ellenség ki nincs üsve Erdély ssent földjéről. Kérjük gazdatársainkat, támogassák a hatóságokat a menekülők elhelyezésénél és azonnal jelentsék be a vármegyei alispánnál vagy a főszolgabírónál : hány család kaphat lakóhelyet faluban. Karoljuk föl ezt a legnemzetibb ügyet azzal a buzgalommal és melegséggel, amelyet megérdemelnek tőlünk keleti határőreink hozzátartozói, hiszen értUnk szenvednek ! Erdély és az agrárpolitika. Minden jelentős kérdés között — amely most a magyar elméket és sziveket foglalkoztatja — n legjelentősebb kétségtelenül a félig meddig kiürített Erdély kérdése. Nemcsak a menekülők százezrei sorsán érzett részvét, nemcsak az újabb román invázió az, ami Erdélyre nagymértékben ráterelte a figyelrnétľJErdélv dolgai mindig napirenden voltuK és ebben a nehéz órában még azoknak, akik talán nem egészen bűnösök az Erdélyben most történő dolgokért, bünbánólag kell verni'k a mellüket » vissza kell gondolniuk arra hogy mennyi mulasztás történt Erdély gazdasági és társadalmi, 8Őt talán politikai megerősítése körül is. Ha ez a sok mulasztás nem történik, ez a körülmény a legbiztosabb védőbástyája lehetett, volna ebben az irtózatos világháborúban Erdélynek. Mindazok, amik most történnek, elsősorban a magyar agrárpolitika vezetőinek szolgálhatnak nagy elégtételéül. Amikor Darányi Ignácz a rutbén akczióval egy idejüleg megindította a székely népmentő akcziót, tudatában volt annak, hogy a végek megerősítése elsőrangú nemzeti éa közgazdasági szükség. Milyen lekicsinyléssel találkozott azonban mindig ez az akczió még azok körében is, akik nem tudták felfogni, hogy' egypár ezondrás és harisnyán magyarnak gazdasági jólétét emelni, egészséges lakóházakat építeni népjóléti és, társadalmi intézményeket szervezni, kipusztult legelőket feleleveníteni, a a székelyföld állat állományát megneuiesiteni stb. Bókkal többet jelentett volna Erdély integritása szempontjából, mint bármi máa védelmi intézkedés. Sajnos, ezt az akcziót is csak kis eszközökkel‘és nem nagyon régen kezdték, ugv. hogy mind azaz igyekezet, amit Koós Mihályék, Dorner Béláék, Drexler Béláék, éa lelkes munkatársaik a munkába belefektettek; nem teremhette meg a gyümölcsét. A végvidékek magyarsága minden jó igyekezet daczára nem tudott lábra állni, nem tudóit felülkerekedni azokon az elemeken, auiel- okét egyrészt itthonról, másrészt külföld rí! folyton támogattak. Az uj honmentő munka nem tudott tető alá jutni, mert nem kezdtük eléggé idejében és nein volt rá elegendő költség. A-bevégzett tényekkel számolni is kell. Tehát most ne essék .szemrehányás egyik részről sem. hanem vessük latba minden erőnket, hogy azt a kárt, amit az álnok román betörés okozott Erdély lakóinak, mielőbb, nemcsak önkéntes adományokkal, — de nz eddiginél okosabb gazdaság — politikával helyrehozzuk. Nem gombostű gyárakra van szüksége Erdélynek, hanem öntudatos agrárjiolitikára Ennek a hiánya okozta azt is, hogy gazdaságpolitikai téren a szomszédos Romániával mindig harezban kellett állania, holott, ha Edélynek meg lett volna Romániával szemben a fölénye, bizonyosan nagyobb rospektus is lett volna a szomszédság iránt. Hogy mi mindent mulasztottunk eddig Erdéllyel szemben, azt a gondolkodó és igazságos emberek amúgy is tudják. Erdély sorsán tépelődvc tehát szálljon a szivünkbe az igazságosság és Erdély további jövőjének megalapozásánál ne a nagystílű, hanem az ésszerű, a viszpnyokkal számolni tudó gazdasági politika vezessen bennünket. A ..Hadi állatátvételi bizottság" hivatása. A harczléri események áltál fenyegetett országrészeknek részben menekülő, rés/b -n lakóhelyéről hatóságilag elmozdított lakossága szarvasmarhaállományát megmenteni igyekszik és ezt az állományt a lakóhelyéhez közelebb eső biztos helyekre hsjtja. Pozsonyi Gazda, 1916. szeptember 30.1. p. 387
