L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az erdélyi menekültek ruhával való ellátása Mindig meghat, amikor hallom, hogy mennyi szeretettel gondoskodik városi elöljáróságunk az erdélyi gyermekek felruházásáról. Dolnay Ödön rendőrfőkapitány fáradhatatlan buzgóságának sikerült egy hölgybizottságot alakítani, amely a városban összegyűjtette a régi ruhákat és fehérneműeket, s kellőképpen át fogja alakítani. A katonai hatóság az invalidusházban három nagy termet bocsátott enne a bizottságnak a rendelkezésére, ahol sok varrógép mellett jószívű hölgyeink máris alakítják, szabják, varrják a menekült gyermekek alsó és felső ruháit. - Csak még a közönséget kell hathatós módon rávenniük, hogy használt ruhadarabokat bocsásson a hölgybizottság rendelkezésére. A fáradozóknak legyen jutalmuk a menekültek s az összmagyarság osztatlan hálája. Nagyszombati Hetilap, 1916. október 8. 3. Az erdélyi menekültek sokat panaszkodnak, hogy az élet, — nem mindig, de sokszor kévéísé jd, hogy kevés a népes családok eltartására, iiogy a kenyérből se kapnak a gyermekek elég nagy adagot, hogy rongyosak, —- hogy a legcsekélyebb panaszra durván elutasítják őket; mehetnek oda, ahonnét jöttek stb. — Nem tudjuk, mennyire felelnek meg ezek a valóságnak, a nincsenek a jobb módot látott szegény menekültek panaszaival kiszínezve. De hogy bajok vannak, arról tanúskodnak a folytonos panaszok. Mi mos, még nem szólunk ebbe beié, csak kérjük a város vezetőit, hogy méltóztassanak e panaszokat meghallgatni és ezek alapján vizsgálatot indítani, a hajokon ennek alapján segíteni, mert nem válik majd díszünkre a világgá szétvitt sok hajnak, siránkozásnak kiszínezett felpanaezolgatása. Nagyszombati Hetilap, 1916. október 15. 3. p. Gyermekekben az ország kincse.337 Messze mérföldekről nagy magyar alföldre hosszú sorban vándoroltak hozzánk erdélyi véreink. Könnyes volt a szemük és megroskadt a hátuk nyolc és tiznapoknak keservei alatt. Asszonyok karjain síró kis gyermekek, kötőbe kapkodó, szoknya mögé bújó sovány kisfiúk és könnyű ruhás lányok mind-mind drága Erdély szülöttei ők. Csupa fájdalom volt szívünk lüktetése, minden meleg érzés, ami lelkűnkben volt, rájuk vigyázott, fiatal anyákra, kicsiny gyermekekre. Magyarország jövő nagyságának és nagy erejének ifjú várományosaira. És a gyermekekre jól kell, hogy vigyázzunk. Ezt a szózatot hallottuk nem régen a főrendiház komoly falai között, amikor Gyulafehérvár bibliás főpapja Erdély gyermekeiről beszélt. Ma már tudjuk, hogy Segesvár mezőin nem ástak tömegsírt, Petőfi szelleme virrasztóit Magyarország reményei fölött és vigyázott rájuk. 337 Ugyanez a szöveg megjelent a Nyugatmagyarországi Híradó 1916. október 7-i számának 4-5. oldalán. 347
