L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet család volt kénytelen menekülni, hátra hagyva hosszú élet alatt gyűjtött vagyonkájukat. A sorsüldözöttek iránt teljes részvéttel vagyunk és tőlünk telhetőén segítsünk elhagyott helyzetükön. Városunk lakossága érezze meg a „Szózatot” - jöjjön mindenki segítségével. Lévai Őrálló, 1916. szeptember 7. 2. p. Erdélyi menekültekért Városunk lakosságát mindig olyannak ismeretük, hogy ahol a nemesszívűség megnyilatkozására volt szükség, ott mindig az első helyen állt. E valóban szép jellemvonásnak egész sor gyönyörű példáját mutatta meg a most dúló háború egész ideje alatt. Az átvonuló katonák, a sebesült hősök, akik városunkat érintették, vagy a mi kórházainkba jöttek, mind a legmelegebb hálával emlékeznek meg lakosságunk páratlanul hazafias jószívűségéről. Erre az ismert hazafias jószívűségre apellálunk, most amikor kérve felhívjuk a közönség figyelmét az Erdélyből menekültek segítésére. Szerencsétlen honfitársaink mindenüket otthagyva futnak el hazulról a kegyetlen ellenség elől s egész menekülő útjok a szenvedések, nélkülözések sorozata. Napokon át nem jutnak ételhez, italhoz. Étien szomjan hagyják el egyik vasúti állomást a másik után. Arra kérjük tehát a honszerelem nevében is lakosságunkat, hogy régi szép szokásához híven nyújtson segedelmet e földönfutóknak. Hozzánk jöttékét fogadják szívesen és ajándékozzák meg bőségesen. Igaz, hogy nekünk magunknak is nehéz a megélhetés, ámde még mindig hasonlíthatatlanul többünk van, mint nekik, s a szerencsétlen honfitársainkkal az utolsó morzsát is megosztani szent hazafiúi kötelességünk. E hó 3-án ülésezett városunkban a népjóléti bizottság. Ez különböző utasításokkal szűkebb körű bizottságot küldött ki, a mely most járja a várost és gyűjti a lakásokat a menekültek számára. Városunk buzgó hölgyei pedig gyűjtőívekkel járják a várost, gyűjtenek a menekültek számára. Ne maradjon el senki, ki áldozatát meg ne hozná. Lévai Őrálló, 1916. szeptember 7. 2. p. Az alispán az erdélyi menekültekért Egy megszívlelésre érdemes felhívást kaptunk vármegyénk kiváló alispánjának kezéből. Ezzel irányítani óhajtja az erdélyi menekültek ügyét és sorsát. A felhívásból a közönségünkre tartozó alábbi sorokat közöljük: „Azon megváltoztathatatlan ténnyel állunk szemben, hogy erdélyrészi honfitársaink a román, hazug szövetséges betörése elől, ingatlan vagyonuk és ingóságaik legnagyobb része hátrahagyása mellett, kénytelenek voltak menekülni oly helyre, hol legalább megmentett életüket biztonságba helyezhették. Az okokat ne keressük, ne puhatoljuk azt, terhel-e valakit mulasztás vádja azért, hogy szerencsétlen embertársaink ily sorsra jutottak, - a vármegye közigazgatásának intézőit más nagy célok kell, hogy irányítsák most, a hosszú háború alatt kipróbált akaraterejük, munkabírásuk, melegen érző szíveik, kell, hogy más irányban hassanak, érvényesüljenek Fel kell karolnunk a szerencsétlen menekülők ügyét! Részvéttel sorsuk iránt meg kell tennünk minden lehetőt, hogy szomorú helyzetüket elviselhetővé tegyük. Feledtetni nem tudjuk vesztett otthonukat, de öntsük beléjük szeretettel, áldozatkészség- és ügyük iránti jóindulattal, a közelgő jobb jövő reményét. Sokat tehet a vármegye közönsége, nagy erő rejlik a társadalomban, és a mozgalom hatósági irányításra, támogatásra szorul. 322
