L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az erdélyi menekülteknek Az erdélyi menekültek támogatására Péterházi Steiner Mihály ógyallai nagybirtokos 1000 K, Fürst Mihály ógyallai nagybérlő 45 K összeget adományozott. Hálás szívvel nyugtatja Kürthy István főispán, a menekült bizottság elnöke. Komáromi Újság, 1916. december 28. 6. p. Hatezer korona... Ez a vörös szám ötlött nem rég a szemembe s még most is itt cikázik előttem tüzes karikaként. Hogy honnan piroslik ki ez a furcsa numerus, azt is megmondom. Hát a Nemzeti Kaszinó évi jelentéséből. Annak a - közfelfogás szerint - legelőkelőbb testületnek a jelentéséből, melyet gróf Széchenyi István alapított s mely magában foglalja legtöbbjét azoknak, kiket vérük és vagyonuk után arisztokratáknak szokás nevezni. Jelenti pedig ez a 6000 korona azt az összeget, melyet a Nemzeti Kaszinó az 1916. év folyamán jótékony célra fordított. Mindjárt utána pedig ott ékeskedik egy, még amannál is szerényebb összeg, 3000 korona, mellyel az illusztris testület az erdélyi menekülteket segélyezte. Beszélő számok ezek, nem kell hozzájuk bővebb kommentárt fűznünk. Szomorúan, szinte könnyes szemekkel bámuljuk ezeket a bántó numerusokat és szégyenkezve szögezzük le, hogy a Nemzeti Kaszinó csak 6000 koronára értékelte azt az erkölcsi adósságot, mellyel a világháború nyomán járó nyomorúság enyhítésének tartozik s még ennél is kevesebbre érezte magát kötelezve azon százezrek iránt, kik az oláh betörők elül futva váltak hontalanokká. Hogy a nemes alapító, kinek emlékére évenként aranybillikomot ürítenek, nem így képzelte a Nemzeti Kaszinó koldus filléreinél (relatíve értjük a koldus fillért) a legszegényebb vidéki társas kör is százszor többet áldozott az említett oltárokon, az sem szorul bizonyításra. 314
