L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Komáromi Lapok gyűjtése 5889 k 40 fillér az erdélyi menekülteknek Hidegre fordult az idő, nemsokára érkezik a hó, a fagy, itt lesz a tél. És szegény erdélyi testvéreinket, kiket családi fészkeikből kikergetett a gaz ellenség, megveszi a hideg, ha nem segítünk rajtuk. Hála az égnek, Erdélyt nagyrészben felszabadították katonáink és most a takarítás munkája folyik, s ha már azzal is készen lesznek, veheti kezdetét édes székely testvéreinknek haza költöztetése, kik alig várják, hogy újra viszontláthassák szülőföldjüket, azt a drága földet, hogy újra odahaza lehessenek. A kormány a menekültek érdekében minden lehetőt megtesz, de annyi rengeteg tennivaló van, hogy annak elvégzésére még a kormány is képtelen. A legfontosabb a menekülteknek ruhával és cipővel való ellátása, miután az ellenség a megszállott részeket többé-kevésbé kifosztotta s így innét, tőlünk kell a legszükségesebbekkel menekültjeinket felszerelni. A kormány tehát a társadalomhoz fordul, attól kér s vár segítséget. Magyarok vagyunk. A kérdés a társadalomban meghallgatásra talál. Pungor Lajos máv. főfelügyelő 76 koronát gyűjtött és küldött be hozzánk. Legutóbbi nyugtázásunk óta az alábbi adományokat kaptuk: Komárom állomás jóléti bizottsága 45 K, N. N. 20 K, Guot Gyula 6 K, Pungor Lajos 5 K, Barcza Edit 2 K, Szabó István rendőr 2 K. Eddigi gyűjtésünk: 5809 K 40 f Mai nyugtázások: 80 K Összesen: 5889 K 40 f Az erdélyi menekültek javára a következő adományok folytak be a menekült bizottsághoz: Honig Dávid Csúz 500 K Singer Rezső Für 500 K Kürt község gyűjtése: 498 K Komáromi Lapok gyűjtése: 456 K 90 f., Pogrányi József: 20 K. A kegyes adományokért hálás köszönetét fejezi ki Kürthy István főispán Komáromi Lapok, 1916. október 21. 2. p. Haza készülődnek Kincses Erdély szegény vándorai. Öt-hat héttel ezelőtt jött a nagy népvándorlás, jöttek vendéglátó otthonainkba Székelyország földönfutó fiai. Most indul a másik népvándorlás, a boldogabb, a szebb, a győzelmesebb, a biztatóbb. Megbolygatott fészkek lakói bizakodó kedvvel mennek haza, hogy ha maradt a fészekből valami, újrateremtsék s a gyalázatos rabló kezek szennyétől megszentségtelenitett otthont ismét meleg fészekké varázsolják. Még nem tudjuk, mit vesztettek. Még nem tudjuk, több-e a rom, mint a csak elforgatott, de épen maradt hajlék, még nem tudjuk, nem kell-e az egész országnak megint követ hordani és építeni, de azt tudjuk és érezzük, hogy a vándorokkal szemben még kötelességeink vannak. 301
