L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Komárom, 1916 október 12 m évfolyam. 4| Komáromi Újság Komáromvármegyei és/városi érdekű társadalmi, közgazdasági hetilap A Komáromi Vörös K: reszt Egylet és a Koméromvármegye TQzoltószövetségének hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. I Fslelós szerkesztő : Előfizetési ára: Egész évre tOK, félévre-& K, nR dABAMVAV IÓ7CCr negyed é»re 2 K 50 (liter. D BARANYAI JÓZSEF. Egyes «tám ira 20 fillér. .. KtaÄ6 l#*tu«itoB0»0k: . ' ' ° ‘ - j FOlöP ZflIQUOSO 6* Dr. BARANYAY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Spitzer Sándor könyv- és paplrkereekedése Komárom, Nádor utca 29. — Telefon 80. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Tudom, hogy az Isten akaratán megnyugodva kell elviselni a hontalanság keserűségeit és bízom, erősen bízom, hogy nagy megpróbáltatásaink sötét éjjelére előbb vagy utóbb fölragyog majd a győzelmes béke boldog napsugara. De, mert máról holnapra mindent elvesztettünk s hajléktalan koldusokként kell bolyganunk a világban, akik csak az imént maguk is hajlékot, ételt adtunk otthonukból száműzött testvéreinknek; ezért kétszeresen érezzük e nagy nyomoruBáguknak hirtelenül ránk szakadt rettenetes terhét és szégyenkezünk és remegùtïkrTnikor köpoklatm akarunk a boldogok ajtaján, hogy legyenek irántunk jók és segítsenek rajiunk. Hiszen eddig Isten után a magunk becsületes munkájából éltünk. Izzadtunk és dolgoztunk. És mindazzal, amit a kezünk és eszünk fáradságos munkájával szereztünk, küzdelmes évek során megalapoztuk és felépítettük a családi fészek zavartalannak bilt boldogságát. És most, mikor gonoezság már mindenünkből kifosztott, megdöbbenve vesszük észre, hogy hiányzik belőlünk a koldusok erénye, a kitartó bátorság, mely ugyanegy küszöbre ezerszer is visszatér, hogy alamizsnát tudjon kierőszakolni. Kérlek hát boldog testvéreim, nyissátok ki a szemeteket és sziveteket és ismerjetek ránk, mikor sápadt arccal, tétova szemmel és némán öaszeszoritott ajakkal mellettetek elmegyünk. Hajoljatok le hozzánk, akik rátok fölnézni szégyenkezünk és kérdezzétek, óh kérdezzétek nagy szeretette), mi vél tudnátok rajtunk a legjobban segíteni? Hiszen a szeretet találékony, s ahová gyengéd keze ér, a legfájóbb seb is biztosan begyógyul. Már pedig mi sok sebből vérzünk b talán a legnagyobb sebünk az, hogy nem tudunk kiállni a piacra és szégyéljük világgá kiáltani a mi nagyon nagy nyomorúságunkat. ) Egy menekült. Erdélyi menekültek vármegyénkben Szomorú képe volt a múlt hét elején a komáromi pályaudvarnak, sűrűn jöttek a menekülteket szállító vonatok. A menekülteket Kürthy István főispánnal az élén a hölgy-bizottság fogadta és ellátta teával, kenyérrel és szalonnával. Ezek a menekültek mind Komárom vármegyébe voltak szánva, s ott is helyezte el a menekültek bizottsága amelynek nevében Karcsay Miklós vármegyei tb. főjegyző intézkedett. A menekültek között alig volt férfi. Nagyobb részt asszony és gyerek, akik közül néhányon diftiritisz tünetek mutatkoztak, ezeket a járvány kórházban helyezték el. A menekültek rengeteg holmit hoztak magukkal. Ennek jórésze értéktelen dolog. Hasábfa, deszka, dorong, nyújtófa, etetővályú, sőt egy fél ágydeszka is kerül ki a sok cók mók közül. Kérdem az asszonyt, hogy hol van az ágy másik oldala?- Azt otthon hagytuk, instálom.- Hát akkor ezt a felét miért hozta el?- Ez jó lesz padnak, hogy ráülhessünk. 294
