L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)

19. Melléklet

Melléklet Komárom, 1916 október 12 m évfolyam. 4| Komáromi Újság Komáromvármegyei és/városi érdekű társadalmi, közgazdasági hetilap A Komáromi Vörös K: reszt Egylet és a Koméromvármegye TQzoltószövetségének hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. I Fslelós szerkesztő : Előfizetési ára: Egész évre tOK, félévre-& K, nR dABAMVAV IÓ7CCr negyed é»re 2 K 50 (liter. D BARANYAI JÓZSEF. Egyes «tám ira 20 fillér. .. KtaÄ6 l#*tu«itoB0»0k: . ' ' ° ‘ - j FOlöP ZflIQUOSO 6* Dr. BARANYAY JÓZSEF. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Spitzer Sándor könyv- és paplrkereekedése Komárom, Nádor utca 29. — Telefon 80. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Tudom, hogy az Isten akaratán megnyugodva kell elviselni a hontalanság keserűségeit és bízom, erősen bízom, hogy nagy meg­próbáltatásaink sötét éjjelére előbb vagy utóbb fölragyog majd a győzelmes béke boldog napsugara. De, mert máról holnapra mindent elvesztettünk s hajléktalan kol­dusokként kell bolyganunk a világban, akik csak az imént maguk is hajlékot, ételt adtunk otthonukból száműzött test­véreinknek; ezért kétszeresen érezzük e nagy nyomoruBáguknak hirtelenül ránk szakadt rettenetes terhét és szégyenkezünk és remegùtïkrTnikor köpoklatm akarunk a boldogok ajtaján, hogy legyenek irán­tunk jók és segítsenek rajiunk. Hiszen eddig Isten után a magunk becsületes munkájából éltünk. Izzadtunk és dolgoztunk. És mindazzal, amit a kezünk és eszünk fáradságos munkájával szereztünk, küzdelmes évek során meg­alapoztuk és felépítettük a családi fészek zavartalannak bilt boldogságát. És most, mikor gonoezság már min­denünkből kifosztott, megdöbbenve vesszük észre, hogy hiányzik belőlünk a koldusok erénye, a kitartó bátorság, mely ugyanegy küszöbre ezerszer is visszatér, hogy ala­mizsnát tudjon kierőszakolni. Kérlek hát boldog testvéreim, nyis­sátok ki a szemeteket és sziveteket és ismerjetek ránk, mikor sápadt arccal, tétova szemmel és némán öaszeszoritott ajakkal mellettetek elmegyünk. Hajoljatok le hozzánk, akik rátok fölnézni szégyen­­kezünk és kérdezzétek, óh kérdezzétek nagy szeretette), mi vél tudnátok rajtunk a legjobban segíteni? Hiszen a szeretet találékony, s ahová gyengéd keze ér, a legfájóbb seb is biztosan begyógyul. Már pedig mi sok sebből vérzünk b talán a legnagyobb sebünk az, hogy nem tudunk kiállni a piacra és szégyéljük világgá kiáltani a mi nagyon nagy nyo­morúságunkat. ) Egy menekült. Erdélyi menekültek vármegyénkben Szomorú képe volt a múlt hét elején a komáromi pályaudvarnak, sűrűn jöttek a menekül­teket szállító vonatok. A menekülteket Kürthy István főispánnal az élén a hölgy-bizottság fogadta és ellátta teával, kenyérrel és szalonnával. Ezek a menekültek mind Komárom vármegyébe voltak szánva, s ott is helyezte el a mene­kültek bizottsága amelynek nevében Karcsay Miklós vármegyei tb. főjegyző intézkedett. A menekültek között alig volt férfi. Nagyobb részt asszony és gyerek, akik közül néhányon diftiritisz tünetek mutatkoztak, ezeket a járvány kórházban helyezték el. A menekültek rengeteg holmit hoztak magukkal. Ennek jórésze értéktelen dolog. Hasábfa, deszka, dorong, nyújtófa, etetővályú, sőt egy fél ágydeszka is kerül ki a sok cók mók közül. Kérdem az asszonyt, hogy hol van az ágy másik oldala?- Azt otthon hagytuk, instálom.- Hát akkor ezt a felét miért hozta el?- Ez jó lesz padnak, hogy ráülhessünk. 294

Next

/
Oldalképek
Tartalom