L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Kabaré a menekültek javára Szabados László derék színtársulata hazafiai célt szolgált csütörtökön este, amikor az erdélyi menekültek javára fényesen sikerült kabaré előadást rendezett. A szintén az erdélyi veszedelemből menekült társulat legjobb erői működtek közre. Mészáros Aranka, Sarlay Mariska, Ballay Margit, Molnár Kató, Róna Rózsi, Szőke Gizi, Déri Gizi, Rónafi Henrik mint vendég, Ernyei János, Nagy Gyula, Böszörményi Béla, Sarkadi Ákos a legjobb számaikat adták elő, volt is taps, meleg siker bőven. A megismétléseknek, a ráadásoknak se hossza, se vége. Úgy a komoly, mint a víg Múzsa terméki, a szavalatok, az énekszámok, a táncok: a Bérezi titkár ötletes darabja, a Menjünk a mamához című, mind mind nagy tetszést arattak. A gazdag, mintegy húsz számból álló műsor egyes számait Baranyay József szerkesztő konferálta be, a komáromiak kedvenc konferansziéja, aki már oly sok derűs percet szerzett konferálásával közönségünknek. Most is otthonosan, fesztelenül csevegett a színpadról az egész nézőteret betöltő előkelő közönséggel, amelynek minden közbeszólására megadta a kedélyes választ, sőt állandóan nógatta a közönséget, hogy minél többször szóljon csak közbe. Minden szám előtt volt pár ötlete, bonmotja, élce, mókája, s minden szereplő mondott valami kedves megjegyzést, intánitást. Neki is kijutott a lámpák elé hívó zajos tapsokból bőven. (G-y J-e) Komáromi Újság, 1916. szeptember 14. 6. p. Földönfutók útján Amerre én járok, százával döcögnek Lassú nyikorgású nehéz szekerek, Egy családnak minden cókmókja van rajtuk, S nagy tömött párnákon sok riadt gyerek. Apró, vista lovak kocognak előtte, Utána kötve meg ballag a tehén... Síró szemű asszony kezében a gyeplő... Végtelen sorban most igy megy sok szegény. Amerre én járok, egyebet se látok: Porfelhők szállónak az utak felett... Költözik a falu... költözik a város... Mindenfelé ez a szomorú menet. Sha a szomszéd dombról vissza-visszanéznek, Az is elég gyakran megesik velők, Sikoltó gránátok pusztulását látják... Felcsap a láng... aztán pusztul mindenök. Amerre én járok, szomorúság járja... Jön a földönfutók sápadt serege... Flajlékot keresni, kenyér után sírni, Tanul e kivert nép minden gyermeke. Nagy út áll előttük... A nap is elbágyaszt... 277
