L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
2. A kassai színház menekülése Brassóból
A kassai színház menekülése Brassóból- Direktorunk most Pesten fáradozik, hogy a legszükségesebbeket összeszerezze, mert 15 én talán már játszani fogunk. Talán... Szegény direktor! 1914 őszén Kassát kellett a hadihelyzet változásával felsőbb rendeletre elhagynia, most pedig Erdélyben érte utói a háborús veszedelem. Segítenünk kell mindannyiunknak, hogy kiheverhess.20 Rövidesen felhívás jelent meg a lapokban, arra kérve a lakosságot, hogy segítsék a társulat tagjait, akiknek mindene odaveszett, amikor Brassóból menekülni kényszerültek. Mindenkinek meg kell tennie a magáét annak érdekében, hogy mind a színház, mind pedig a színészek talpra állhassanak: A mi menekültjeinkért Színtársulatunk talpraállítása (felhívás) A román betörés Kassa kultúrájának egy drága kapuján is sebet ütött. Színházi kultúránktól, melynek missziója a nyári hónapokra az erdélyi végekre, Brassóba küldött, elrabolta életföltételeit, megtépte Thalia aranyszövésű köntösét, küzdelmesen élő munkásait pedig megfosztotta mindenüktől. Erdély magyarjainak tragédiájában mi is vesztesek vagyunk. És a veszteség pótlása körül kötelességek várnak ránk, melyekkel féltő gonddal kiépített kultúránknak, önmagunknak tartozunk. Mindenkinek meg kell tennie a magáét. Sürgős munka vár a város vezetőségére, melyhez mindannyiunk készségére, segítségére szükség van. Két irányban kell segítenünk. Elsősorban válságba jutott színházunkon, de már ugyanakkor tönkrement színészeinken is. Igaz, tele van panasszal az egész ország. De a menekülők jajszavas seregében nem szabad elvesztenünk a mi menekültjeinket: színészeinket, akik éppen úgy otthagyták mindenüket a brassói színházban, akár Csik menekült magyarjai kis falujokban. És az a minden nem volt csekélység, hiszen a színésznek minden vagyona a ruhatárában van, melyet mindig hosszú évek keserves nélkülözése árán szerez meg s amely érvényesülésének az istenadta talentum után a legfontosabb eszköze. Megfelelő garderób nélkül nincs szerződés, nem léphet színpadra. A társulatnak egy érdemes színésze könnyek közt panaszolta, hogy podgyászával nyolcezer korona érték, egy életen keresztül gyűjtött vagyona veszett oda. És hasonlóan tetemes a vesztesége minden egyesnek. Ne legyünk könnyelműek az ő egzisztenciájukkal szemben. Nem gondtalan bohém csapat az, amely most a színház körül rajzik, hanem csupa gondterhes, letaposott, kispolgári egzisztencia. Segítsünk rajtok az őket ért csapáshoz méltó komolysággal és áldozatkészséggel!21 20 Kassai Újság, 1916. szeptember 2. 2. p.; valamint Felvidék, 1916. szeptember 1. 3. p. 21 Kassai Újság, 1916. szeptember 7. 2. p. 24
