L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet így lassanként fogyott a menekültek száma, amíg végre felsőbb intézkedés folytán az utolsó transzportot is útnak indítottuk március hó 12-én. A csíkmegyeiekből még itt maradt egyelőre 6 család és 2 magános összesen 28 lélek, mivel ezek hazautazása még megengedve nincs, ezeket újabban áttelepítettük Szalatnyára s Egegre, ott részükre a savanyúvízkútnál s az uradalmaknál munkát biztosítottunk, hol 2-3 korona esetleg több napikeresethez jutnak. Addig, amik hazájukba vissza nem térhetnek, ezekre is épp úgy fogunk gondolni s róluk gondoskodni, amint ez már hazatért társaikkal történt. Ezek után megejtettük az elszámolást, összes számadásainkat a járási számvevővel felülvizsgáltattuk, s a hölgybizottsággal lezártuk. A hivatalos pénzek maradványát a kir. adóhivatalba befizettük s a számadást a vármegye alispánjához felterjesztettük, a magánadakozásról vezetett számadást szintén számvevőileg felülvizsgáltattuk s lezártuk. A magán adakozásból fennmaradt 1304 korona 03 fillér. A begyűlt természetbeni adományból is maradt, ezen maradványból március 26-án délután Ipolyság nagyközség szegényeinek osztottunk ki burgonyát, babot, lisztet, cukrot s petróleumot - 49 családnak, a fennmaradt mennyiséget pedig értékesítettük, az értékesítésből összesen 883 korona 32 fillér folyt be. A pénzből fennmaradt 1304 korona 03 fillért és az értékesítésből befolyt 883 korona 32 fillért - összesen 2187 korona 85 fillért - az V 355 számú betétkönyvecskére a Hontmegyei Népbankban elhelyeztük azzal, hogy amennyiben még segélyezésre lenne szükség, az ebből fog eszközöltetni, a megmaradó összeg pedig 4695.1916. sz. a. 1916. évi szeptember hó 5-én kibocsájtott hirdetményemben foglaltak szerint Hontvármegye Vöröskereszt Egyesületének fog átadatni. Akciónk ezzel befejeződött, bevégeztük feladatunkat és iparkodtunk a vállalt kötelességnek megfelelni oly módon, amint ezt nemcsak hazafias érzésünk és bajba jutott polgártársaink iránti kötelességünk parancsolta, hanem úgy is, ahogyan ezt szerető szívünk sugallta. S a szeretet jól bevégzett munkájának tudatában nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy sikerült itt tartózkodásuk idejére elvesztett otthonuk helyett új otthont teremteni részükre. Ebben a nagy munkában az oroszlánrész mindazokat illeti, akik adományaikkal, munkájukkal, segítségükkel lehetővé tették a segítő akciót, fogadják érte mindnyájan leghálásabb köszönetemet. Honti Lapok, 1917. május 5. 1-2. p. 230
