L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet A hétről Erdélyi menekültek Hontban Az Erdélybe orvul betört oláh csordák elől menekült erdélyiek egy csoportja a belügyminiszter távirati intézkedésére vármegyénkben nyert elhelyezést és pedig egyelőre Ipolyságon és Korponán. Elhelyezésükre és ellátásuk biztosítására az elöljáróságtól és a helyi társadalomtól egy szűkebb bizottság létesült, élén Fodor Vilmos dr. főszolgabíróval, ki helyes gyakorlati érzékkel és lelkes odaadással tette lehetővé, hogy a társadalom nemes szívű támogatásával a tűzhelyüktől elszakadt erdélyi testvéreink öt napi keserű, s örök emlékezetű kálváriajárás után nálunk új meleg otthonra találjanak. E hó 2-án délben egy órakor érkezett egyenest Brassóból a máv mozdonyával a brassói helyi érdekű vasút apró kocsijaiból összeállított vonat, melyet Scholtz Károly üzletvezető főmérnök vezetett, ki Brassóból Ipolyságig a vonat mozdonyán, a gépész oldalán tette meg fáradságos útját. Az érkező vonatot már készen várta a nagyrészt Vörös Kereszt önkéntes ápolónőiből alakult hölgybizottság, élén Fodor Vilmos drné főszolgabírónéval, készen tartva a menekülők első éhcsillapítására szolgáló étel és italnemüket. A hölgybizottság sorában voltak Draskóczy Jenőné és Marit, Schiller Irma, Zmeškali Györgyné, Szabados Zsigmondné, Tölgyessy Ferencné drné, Huber Emmi, Kinszky Józsefné, Adler Sándorné, Halász Sándorné, özv. Komáromi Ferencné, Mühlstein Gáborné, Hercz Adolfné, Eichenvald Laura, Váradi Jakabné, drné és sokan mások. Megkapó látvány volt, mikor a vonatból kiözönlött mintegy negyven főnyi gyereksereget a hölgyek kávéval, kaláccsal, gyümölccsel és sok nyalánksággal elhalmozták, míg a férfiak közt teát és szivart osztottak szét. A mintegy másfélszáz főnyi, Sepsiszentgyörgy, Bácsfalu és Hosszúfaluból menekült, nagyrészt vasutasok és hozzátartozóikból álló tömeget nagy közönség kísérte a Wolner-szállóba, ahol terített asztal várta. Öt napi fáradalom után új otthonukban az volt az első családias jellegű meleg étkezésük. Ezután a menekülteket nagy hatósági gondossággal előkészített elhelyezése következett a magánosok által önként felajánlott lakásokban, s a vasúttól egész napon szállították a menekültek szegényes, hiányos motyóit, mit nagy fejvesztettség közben össze tudtak kapkodni. Akadt közte baromfi és sertés is. Este fél kilenckor érkezett meg a menekülők második vonata. Az utazásban eltörődött menekülőket, különösen a nőket és gyermekeket kávéval és teával látták le. Saját kívánságukra az éjszakát a vasúti kocsikban töltötték, meleg reggeli után azok egy részét, körülbelül 138 egyént Korponára továbbítottak. Ipolyságon néhány híján 200 menekülő nyert ideiglenes új otthont. Ellátásuk hatóságilag van szervezve, különösen a teljesen ellátatlanok megélhetésének biztosítása. A belügyminiszter ugyan utalványozott egyelőre 50 000 korona segedelmet, de ez korántsem elegendő. Fodor Vilmos dr. főszolgabíró lelkes hangú felhívást intézett Ipolyság és járása közönségéhez, hogy ők, kik a háború megpróbáltatásait nem ismerik, kiket a mindenható megóvott eddig a háború által előidézett nyomorúságtól, testi és lelki szenvedéstől, emberbaráti és hazafias kötelességeiket menekült véreink támogatása körül atyafiságos szeretettel teljesítsék. A felhívás bizonyára nem fog célt téveszteni. Meg fog mozdulni megyeszerte az emberszeretet, s menekült véreink fájdalmas népvándorlása kiváltja mindenkiben a hazafias érzést és telhetőleg adakozni fog. 209
