L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet 19.6. Ipolyság: Honti Lapok A bocskoros oláh bandita Románia megüzente a háborút Magyarországnak és Ausztriának A hosszú vajúdásból, mely ezt a megoldást megelőzte, megszületett a világháború legaljasabb és leggyalázatosabb hadüzenete. Romániának semmi oka és semmi joga nem volt, hogy bárminő követelést támasszon a monarchiával szemben, nemzeti aspirációi nem vezethették Magyarország felé határait, a legkisebb józansággal mérlegelve a helyzetet, nem akarhatta az erdélyi Kárpátokon túl kibővíteni, hiszen a közvetlen román szomszédságban jobbára színtiszta magyarság és a hazához hű szász nép lakik. Románia a nemzetiségi egység elve alapján inkább Arad- és Biharvármegyék egyes járásait követelhette volna, semmint, hogy Marostordára és Szebenre vesse tekintetét. De nem is fontos, hogy milyen nézőpontok vezették Romániát, amikor meg akarta okolni a hadüzenetet. A román népet két esztendő óta kápráztatja el és részegíti meg a rubel és próbálja lelkesíteni a nagyzási hóbort, mely a latin testvériségből született. Hiába voltak és vannak Romániának bölcs és higgadt államférfiak akik tudták és hirdették, hogy Románia terjeszkedési vágyait csak Besszarábia felé elégítheti ki, és akik tudták és hirdették, hogy Romániának szigorú semlegességben kell bevárnia a nagyhatalmak háborújának befejezését. A mámor elvette az eszét ennek a szerencsétlen népnek, mely boldogan és gazdagon kerülhetett volna ki a világ borzalmas szerencsétlenségéből, mely büszke lehetett volna rá évszázadokon és évezredeken át, hogy vértelenül állta végig a népek nagy pusztulását. Öngyilkos módra, minden előzetes tárgyalás nélkül, hátulról akarja belénk és szövetségeseinkbe döfni a kést Románia. Romániával katonai konvenciónk volt, szövetségesünk volt, függetlenségét idős Andrássy Gyulának köszönheti, harminc esztendő óta a kettős monarchia még a széltől is védte Románia függetlenségi és gazdasági törekvéseit, s íme, most kitűnik, - amit mi különben már rég tudtunk - hogy kígyót melengettünk a szívünkön. Megismétlődött az olasz hitszegés, a világtörténelem legaljasabb politikai bűncselekménye. De most ne rekrimináljunk, hanem - fegyverre! Fegyverre magyar! Istenbe és a magad erejébe vetett bizalommal vágj neki annak, akinél a kerek földön nagyobb ellenséged nincs, aki egy kanál vízben fojtaná meg a magyarságot, aki el akarja tőled venni Erdélyországot, s aki úr akar lenni fölötted - a Tiszáig. Úr fölötted az a Románia, félszázad előtt még a saruid szíját sem volt méltó megoldani, s aki minden valamire való kultúráját a tizenhetedik századbeli Erdélyországtól kapta. Gránitba harap az, aki Erdélyország bérceibe harap, s ezt a gránitot - Károlyi Mihály szállóigéje szerint: magyar tigrisek fogják védelmezni. De nemcsak magyarok és székelyek: ott vannak már a határon nagyszövetségesünknek, Németországnak is a csapatai, s mivel 203
