L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
Bevezetés megfontolásból a menekültek lakhelyéhez közeli táborok létrehozását tervezték, azonban később inkább a széttelepítésük mellett döntöttek (Csóti 1999a, 232-233. p.). Magyarország ma Szlovákiához tartozó területeire is több menekültekkel teli vonatszerelvényt irányítottak. A korabeli sajtóhírek tanúsága szerint a zömében magyarlakta vidékeken túl több északabbra fekvő szlovák többségű településre is kerültek erdélyi családok, falvakba és városokba egyaránt. Azok az erdélyiek, akiknek erre lehetősége volt, rokonokhoz költöztek, s nem a hivatalos szervek által kijelölt régiókba, településekre. A menekültek utaztatását, munka- és lakóhelyét, segélyezését, iskoláztatását stb. különféle belügyminiszteri, valamint megyei, illetve helyi rendeletek szabályozták. Ferenc József a románok támadását követően a magánkincstárból 100 000 koronás adományt juttatott segélyezésükre. Hasonló nagyságrendű összegekkel nyújtottak segítséget a fővárosi bankok is (Szij-Ravasz 2000, 158. p.). Az erdélyi menekültek ügyeit érkezésüktől hazautazásukig az Erdélyrészi Menekültek Budapesti Központi Irodája irányította és szervezte (Kádár-Sarbó szerk. 1927,41-52. p.). A román csapatok lassú, folyamatos előrenyomulásának megállításában a nagyszebeni szeptember 28-29-i, valamint az október 7-9-án zajlott brassói ütközet játszott meghatározó szerepet. Az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a Német Birodalom seregei október 10-én már átlépték a Román Királyság határait (Csóti 1999a, 227. p.), így ezzel lehetőség nyílt a menekültek visszatérésére is. Sándor János belügyminiszter az első visszautazásra vonatkozó első rendeletet ugyan már 1916. október 21-én kiadta (33.000/1916. B. M. ein.), azonban ez csak bizonyos területekre vonatkozott, a menekültek nagy része még nem térhetett vissza otthonába, mivel Erdély keleti része zömében hadműveleti területnek számított. A viszszautazás, visszatelepülés csak fokozatosan történt meg attól függően, mely területekre engedélyezte a belügyminiszter a visszatelepülést, egyrészt személy-, másrészt pedig különvonatokkal (Kádár-Sarbó szerk. 1927, 65-66. p.). A menekültek visszautazására vonatkozó utolsó rendeleteket 1918. áprilisában adta ki, a 24-én megjelent rendelet értelmében a Csík és Háromszék vármegyékből menekültek is hazautazhattak, mégpedig anélkül, hogy a korábbi gyakorlat szerint a marosvásárhelyi kormánybizottságnál jelentkezniük kellett volna. A kormány ezt követően rövidesen megszüntette a menekültek segélyezését is (Kádár-Sarbó szerk. 1927, 83. p.). 17
