L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet A hétről (...) A jótékonyság gyakorlása egyik legszebb erénye az embernek. Ma ez az erény gyakorlása legszentebb hazafias kötelességünk, melynek elmulasztása, ha nem is esik a büntető paragrafusok pártfogásába, ugyancsak negatív bűncselekmény. Megint kéréssel fordulunk a nagyközönséghez. Az erdélyi menekültek s mezítlábas gyermekeik nevében kérjük a közönséget, lássa el őket lábbelivel. A közönség különösen a gyermekek növése következtében nélkülözhetővé vált lábbelit ne adja el, hanem adja oda földönfutó erdélyi véreinknek. Mindenféle férfi-, női- és gyerekcipőket a vármegyei központi segélyzőbizottság mindennap (vasárnapot kivéve) d. e. 10-12 óra között elfogad. Eperjesi Lapok, 1916. szeptember 24. 1-2. p A nemzet Csodás nagylelkűséggel, meleg szeretettel, tagjai szinte vetélkedve sietnek erdélyi véreink segítésére. A legkisebb faluban is megindult a gyűjtés. A falu bírája, bírói hatalmának jelvényével a kezében, be-bekopogtat a szalmafedeles házikók fakilincses ajtajain, az adomány gyűlik, egyre szaporodik. Nem remélt mérteket ölt... S ez jól van így. Nagyon jól. A sajtó szavai nem találtak süket fülekre. Még azoknál sem, akik csak hallomásból tudnak az országos gyűjtésről. A fillérek, a hatosok, a koronák koppanva hullanak a nemzeti perselybe, a banknóták azonban csendesen szállanak alá. Észrevétlenül. Szinte szégyenkezve, hogy oly kicsinyek, oly kevesek. No igen. Boldog tulajdonosaik igen óvatosan s nehézkesen szedik elő bugyellárisuk rendezett rekeszeiből, ahová javarészt oly könnyen kerültek. Éppen ők.. .ők adják legnehezebben - akiknek legtöbbjük van, akik a legkönnyebben szerezték, akik egy-egy levél megírásával, vagy olvashatatlan kézjegyükkel százezreket szereztek az úgynevezett szerencsés konjunktúrák kihasználásával. Mi nem akarjuk elintézni ezeket a lelki szegényeket egy elegáns sajnálkozó kézmozdulata, nem háborgó lelkünk megvetésével. Óh nem! Ezek az urak, akiknek könnyes, véres pénze páncélt vont szívük köré, vagy megváltják honfitársaik szenvedéseit könnyű pénzük méltányos százalékával, vagy a közmegvetés zúzó malmába vetjük, ahonnan nincs erkölcsi, társadalmi visszatérés az életbe. Mi érezzük és értjük szavunk, a nyomtatott szó teljes súlyát. Mi tudjuk, hogy ez az erkölcsi pöröly jobban sújt minden paragrafusnál, melyet alkalmazni sem lehet ezen esetben, s ha mégis erre szánjuk magunkat - a mindennél hatalmasabb felebaráti érzésünk parancsszavát követjük nagy engedelmesen. Eperjesi Lapok, 1916. október 1. 1. p. Az erdélyi menekültek és az Eperjesi Takarékpénztár A Pénzintézeti Központ Vogel Bélának, az Eperjesi Takarékpénztár érdemes vezérigazgatójának előterjesztésére felhatalmazta az Eperjesi Takarékpénztárt, hogy az erdélyi menekültek betétkönyveire pénzt előlegezzen. Örömmel közöljük ezt a körülményt erdélyi menekültjeinkkel, akik között bizonyosan akadnak betétkönyvtulajdonosok, s eddig nem juthattak pénzükhöz. Eperjesi Lapok, 1916. október 1. 1. p. 176
