L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Régi ellenségünk, Háborog vélünk, Erővel, fegyverrel És nagy csalárdsággal, Melyhez nincsen fogható. Templomból kijövet ágyúdörgések reszkettették a levegőt. Fönt a magasban oláh repülők keringnek. Talán hadállásaikat akarták kikémlelni, óh, pedig nem láthattak mást, mint a megrémült lakosság menekülését. Délután hozták a hírt, hogy a derék nyolcvankettes székelyek még mindig tartják magukat, de Alsótömösig mégis, minden erőfeszítés ellenére, visszaszorították őket. Nem is csoda, hiszen csak hatszázan voltak, minden ágyú és gépfegyver nélkül. Ám annak a hatszáz embernek mindenike valóságos Leonidászként harcolt a tömösi sorosban. Mintha újjáéledt volna a legenda, hogy a székelyföldön még az elesettek is újra feltámadnak és ismét tovább küzdenek a drága magyar földért. Hatszáz ember, milyen kicsiny csapat és mégis szembeszállott a durva oláh csordával. Óh, mert nemcsak a jelen nagyszerűségei, hanem a múltnak minden dicsősége zománcozta meg minden dacossággal az ő szíveiket. Izmaikat török-tatár acélozta. Zrínyiek, Dobó Istvánok és a Rákócziak gyújtották még fel a máglyát leikeikben. Őseiket Zrínyi Ilonák, Szilágyi Erzsébetek és Dobó Katicák hordozták méhükben. Ennyi nagyszerűségének tudatában, hogyne lángolt volna hát fel a hit kebleikben olyan erővel, hogy ez a szomorú magyar föld megtorpanjon alatta. Az alkony ismét leterítette szürke fátyolát. Amerre mentünk, már kihalt, élettelen és csöndes volt minden körülöttünk. Csak a távolból zúgott fel tompán, félelmetesen a román ágyúknak ugató hangja. Innen még hamarább elmenekült a lakosság. Amint visszanéztem, a menekülő szekerek százait láttam a hátam mögött. Földvárnál már a háromszékiek is hozzánk csatlakoztak. Ók is jöttek egy párezer szekérrel. És a hontalanná vált vándor székely csapat csak ment, ment előre lassan, némán, szomorúan. A szekerek úgy kanyarogtak, mint egy végnélküli hosszú, fekete, óriási gyászpántlika. Csak a síró asszonyok zokogása hallatszott az alkonyati csöndes némaságban. Messziről, a brassói hegyek felől jött az utolsó menekülő vonat. Tompa, egyhangú zakatolással loholt mellettünk és két pirosló tűzszemét belevágta a rettenetesen néma, halott éjszakába. Bíró László Eperjesi Lapok, 1916. szeptember 17. 1. p. Székely menekültek ingyenes elhelyezésére Gerő Mihály eperjesi lakos felajánlott egy, 1 szobából és konyhából álló lakást. Eperjesi Lapok, 1916. szeptember 17. 4. p. 172
