L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet lakóinak, mielőbb, nemcsak önkéntes adományokkal, de az eddigieknél okosabb gazdasági politikával is helyrehozhassuk. Ez pedig csak nagyarányú lehet, a földbirtokpolitika tekintetében éppen úgy, mint a nagyipar fejlesztésének módjai és eszközei körül. Erdély biztos jövőjét csak úgy teremthetjük meg, ha megbízható és hűséges, minden tekintetben első qualitású népének kulturális és gazdasági fejlődését szilárd alapokon biztosítjuk. Minden talpalatnyi földet, mely gazdát cserél, kizárólag az államalkotó, államfenntartó nép kezére kell juttatni. S ha ez másképp nem lehetséges, törvényesen kell megadni az államhatalomnak a beavatkozás jogát. Erdélyben sok-sok ezer munkás kéz vár ipari foglalkoztatásra. Hazai vállalatainknak a méltányos politikai haszon megszerzése mellett az legyen a feladata, hogy megfelelő keresetet nyújtsanak azoknak, a kik a béke idején e hazáért élnek s a háború viharaiban érte halnak. Minden kedvezménynek, a melyet a vállalatok az államtól vagy a községtől nyerni óhajtanak, ehhez a föltételhez kell kötve lennie. A gazdasági megalapozás csak akkor lehet elég szilárd és biztos, ha a kulturális fejlődés vele párhuzamosan halad, mert a nép anyagi jóléte csak agyaglábakon áll, ha pillanatnyilag még oly fényesnek létszik is. Már pedig sajnosán kellett a múltban tapasztalnunk, hogy az erdélyi magyarság nagyobb részében, lehet mondani a zömében, milyen nagy nehézségekkel járt az ifjúság jobb nevelése. Míg a lakosság egyre sűrűbb tömegének alapokban, alapítványokban és kulturális célok előmozdítására szánt egyéb javakban lehet dúskálnia, a színmagyarság csupán a legnagyobb áldozatok árán gondoskodhatik gyermekeinek magasabb kiműveltetéséről. Hogy mi mindent mulasztottunk eddig Erdéllyel szemben, azt a gondolkodó, igazságos és Erdély sorsa iránt mindig melegen érdeklődő emberek amúgy is tudják. Erdély sorsán tépelődve tehát szálljon szívünkbe az igazságosság s Erdély további jövőjének megalapozásánál egyedül a cél lebegjen szemeink előtt, az ahhoz vezető gazdasági és kulturális politika vezessen bennünket. Ellenségeink kritikájával vagy fenyegetéseivel pedig ne törődjünk. Árvamegyei Hírlap, 1916. szeptember 25. 1-2. p. Az erdélyi menekültekért Hontalanná vált erdélyi véreink érdekében megmozdult az egész vármegye s mindne oldalról siet lelkes közönségünk, hogy minél nagyobb mértékben legyen segítségére földönfutó testvéreinknek. Lapunk mai számában Zmeškal Györgyné, alispánunk neje, a Vörös Kereszt Egylet vármegyei választmányának elnöknője intéz lelkes szózatot vármegyénk hölgyeihez s szívükhöz szólva kéri őket, álljanak kibontott zászlaja alá, adják oda minden fölös holmijukat azoknak, akik szerencsétlen menekülésükben mindenüket ott hagyták hajlékukban. Ismerve vármegyénk áldozatkész közönségét, de különösen lelkes hölgyeit, meg vagyunk győződve arról, hogy készséggel fognak csatlakozni Zmeškal Györgyné nemes eszméjéhez s a mozgalom fényes eredménnyel fog végződni. A befolyt pénzadományokat a következőkben mutatjuk ki: Szerkesztőségünk ívén adakoztak: Lehoczky Miklós és családja Lestín 50 K, Chytyil Guidó 20 K, Divéky Gyuláné Podolk 5 K, Keme Mór Kiin zsidó újévi köszöntések megváltása címén 2 K. Rónay József zázrivai körjegyző gyűjtése: Rónay P. József 5 K, Kuffler Adolf 3 K, Pollák Józef 10 K, Tomaschoff Miksa 20 K, Kasztelovics Leo 2 K, olvashatatlan aláírás 2 K, Krehnyay Klementin 2 K, Vojvoda pél 2 K, Szkuben Trnovecz Róza 2 K, Majdis Ádám 4 K, Krska Ádám 2 K, Kácik András 2 K, Brissák János 159
