L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet délyi menekültek javára megindított gyűjtésben is Pozsony vezet az összes vidéki városok között. Debrecenben is csak 33.000 korona a gyűjtés eredménye, Pozsonyban pedig megközelíti a 80.000 koronát, ez a maga nemében páratlan eredmény. (...) Brolly polgármester ezután még havi jelentésének kiegészítéséül megemlítette, hogy az erdélyi menekültek elhelyezése ügyében a vezetést az idegenforgalmi bizottság vette a kezébe s a nőegyesületekkel együtt sokat fáradozik azon, hogy a menekültek szomorú sorsát enyhítse. [A főispán nyilatkozata az erdélyi menekültek elhelyezéséről] : A polgármester előbbi kijelentésével kapcsolatosan az elnöklő Bartal Aurél főispán szóba hozta, hogy egyes budapesti lapok közlése nyomán oly hírek kerültek forgalomba, mintha az erdélyi menekültek Pozsonyban nem oly fogadtatásban és elhelyezésben részesültek volna, amint az méltó menekült honfitársainkhoz. A belügyminiszter felszólítására a főispán személyesen nézett utána a dolgoknak, s meggyőződött arról, hogy az erdélyi menekültek a lehetőséghez mérten a legkedvezőbben vannak elhelyezve és tisztességes ellátásban részesülnek. A főispán felkereste őket és személyesen beszélt csaknem valamennyiükkel, panaszt senkitől sem hallott, hanem ellenkezően a menekültek a legnagyobb hálával beszélnek Pozsonyról és arról az ellátásról, amiben Pozsony város hatósága és lakossága őket részesíti. Erről jelentést tett már a belügyminiszternek, de kötelességének tartotta azt a két fővárosi lapban megjelent cikkekkel szemben a közgyűlésen is kijelenteni. Brolly polgármester köszönetét mond a főispánnak, hogy egyes fővárosi lapok kedvezőtlen beállításával szemben elégtételt adott Pozsony városának. Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. október 1. 5. p. Az Est az erdélyi menekülteknek Pásztor Árpád, Az Est belső munkatársa f. hó 12-én itt járt s az erdélyi menekülteknek pénzsegélyt, állítólag 15 000 koronát hozott. Állítólag nem volt megelégedve az erdélyiek elhelyezésével, s kilátásba helyezte, hogy erről lapjában nemtetszésének ad kifejezést. Nagyszombati Hetilap, 1916. szeptember 17. 2. p. Támadás az érsekújváriak ellen Az Est tudósítója lapjának szept. 14-iki számában rémregénybe illő valótlanságokat irt öszsze arról a bánásmódról, melyben a cikk szerzője szerint az érsekújváriak és ezek között az ottani Simor-zárda apácái az erdélyi menekülteket részesítették. Elmondja a cikkíró, hogy Érsekújvár közönsége lelketlenül megtagadta a menekültektől a legszükségesebb segítséget, a szerencsétlen hontalanok napokon át nem juthattak lakáshoz, élelemhez, még azokkal is, akiket a hatóság az apáca zárdában elhelyezett, úgy bántak, mintha nem is lettek volna emberek és „ennek a zárdának az apácái miatt elpusztulhat minden szenvedő és szerencsétlen”. A rágalmazó cikkre Érsekújvár vezető körei azzal feleltek, hogy vizsgálatot kértek a szóvá tett ügyben s a vizsgálat során, melyet Craus István főispán ejtett meg, mint tudósítónk írja, hiteles tanuk vallomása alapján beigazolódott, hogy az Est állításai szemen szedett valótlanságok. 155
