L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
13. A hála kifejezése
A hála kifejezése sították, mert gombos vagy amerikai szabású kell, felvert talpvédővel elfogadni nem akarták, mert szégyen abban járni, a lakosság asztalához étkezésre hívatván meg a mi ételeinket leszólták vagy magukkal vive az Ipolyba dobták, a posztó s szövet fehérneműekre való anyag ellen a szín miatt kifogásokat emeltek vagy a legdrágább minőséget követelték stb. stb.321 A Komáromi Hírlap is beszámolt egy követelődző, mindennel elégedetlenkedő családról, amely ráadásul a többi menekülttől jóval hosszabb ideig, egészen 1918 májusáig élvezte a komáromiak vendégszeretetét, támogatását. Többek között viszszautazásuk előtt az ingyenes menetjegyen kívül még 400 korona plusz útiköltséget is követeltek: ...Sajnos, akadtak köztük olyanok is, akik abban a véleményben voltak, hogy őket, mert menekültek, mindennel el kell látni, minden kívánságukat teljesíteni kötelesség. Ez utóbbiak közé tartozott Lira János családja is. Lira János fűrészgyári munkás. Erdélyben a Milch cég alkalmazta, Komáromban is adott neki munkát. Liráék tehát jobb helyzetben voltak, mint a többiek, mert a családfő ugyanazt a foglalkozást folytathatta, mint amilyent előző lakóhelyén űzött. A család a múlt héten költözött vissza Erdélybe Megjelentek a városban és cipőt, útravalót, útiköltséget kértek. A Városi hatóság közbenjárására gróf Dezasse János főispán nyomban intézkedett, hogy a Hadgondozó Népiroda lássa el az utolsó menekült családot cipőkkel. Igó Endre, a Népiroda igazgatója rendelkezésükre bocsátotta az egész cipőkészletet, mintegy 250 párt - hogy válasszanak belőle. Liráék azonban kijelentették, hogy nekik munkáscipők nem kellenek, csak fekete cipőket fogadnak el. A városházán az ingyen vasúti jegyen és a bőséges útravalón kívül 400 k útiköltséget követeltek, mert különben semmit sem fogadnak el. Csak kellő felvilágosítás után érték be azzal az útravalóval és azzal a pénzsegéllyel, amit a legtöbb menekült társuk őszinte hálával és köszönettel fogadott. Béke velők!322 A Felvidéki Újságban egy, a nevét nem vállaló, a háborús realitásoktól eléggé elrugaszkodott menekültnek különös elvárásai voltak, „illőnek és méltányosnak” tartotta volna, ha a kormány a menekültek sorsjegyeivel is foglalkozott volna: Kaptuk a következő sorokat: Mi fog történni az Erdélyből menekültek sorsjegyeivel? Azokéval, akik futás miatt a megújításról gondoskodni nem tudtak, vagy akik egyéb holmijukkal a sorsjegyeiket is otthagyták? A kormány figyelme erre nem terjed ki és az osztály sorsjáték igazgatósága vígan folytatja a húzásokat. Illő és méltányos volna, ha erre is gondolnának. Az osztálysorsjáték igazgatóságától ezt nem lehet várni, a maga érdeke ellen cselekedne egy és százféle okból, az államnak kellene beavatkozni. Egy erdélyi menekült323 321 Erdélyi menekültjeinkért. Fodor Vilmos dr. főszolgabírónak az Ipolysági járásban általa szervezett segítőakcióról szóló beszámoló jelentése - IV. Honti Lapok, 1917. május 5. 1-2. p. 322 Az utolsó erdélyi menekültek. Komáromi Hírlap, 1918. május 19. 8. p. 323 A menekültek osztálysorsjegyei. Felvidéki Újság, 1916. október 7. 3. p. 132
