L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)

13. A hála kifejezése

13. A hála kifejezése Néhány korabeli lapban - egyrészt az erdélyi menekültek visszautazása előtt, más­részt hazatérésüket követően - megjelent pár levél, amelyben a menekültek kö­­szönetüket fejezték ki az adott településeknek, vagy pedig konkrét személyeknek a róluk történt gondoskodásért. A sajtóban közzétett köszönetnyilvánításoknak száma meglepően alacsonynak tűnik, különösen ha figyelembe vesszük a mene­kültek segítésével kapcsolatban hónapokon keresztül megjelent felhívásokat, va­lamint az összegyűlt pénzbeli adományok összegéről és a különféle természetbeni adományok (élelmiszer, ruházat, cipő stb.) mennyiségéről szóló beszámolókat, illetve a helybeli lakosságnak a rászorulók segítése érdekében más téren és for­mában nyújtott segítségét. Természetesen az is elképzelhető, hogy csak a sajtóban nem kaptak publicitást, és a személyes levelek száma akár magasabb is lehetett. A korabeli sajtó menekültkérdéshez való hozzáállásából és a korabeli propaganda mértékéből kiindulva azonban ennek aránylag kicsi a valószínűsége, hiszen a la­kosság megélhetési gondjainak, illetve a különféle rekvirálások és a lakosság terhe­it növelő bármilyen adakozás ismeretében és kapcsán minden alkalmat megraga­dott a sajtó, hogy méltassa a lakosság áldozatkészségét. Az illetékesek is tudatában voltak annak, hogy a lakosság érzékenységére különös tekintettel kell lenniük, hi­szen a rekvirálások és az élelmiszer, valamint iparcikkek hiánya miatt a hátország lakosságának gondjai szinte napról napra gyarapodtak, folyamatosan növekedett az özvegyek és félárvák száma is. Persze elképzelhető, hogy a téma lokális szintű kutatása során több adatot, köszönőlevelet stb. találhatnánk a menekültek hálájá­nak kifejezésével kapcsolatban, így tehát csak egy alaposabb kutatás eredményé­nek ismeretében ítélhetnénk ebben a kérdésben. Az alábbiakban a korabeli sajtóban közzétett köszönőleveleket, illetve a köszö­net kifejezésének egyéb megnyilvánulásait mutatom be. Péter Antal balázsfalvai református lelkész családjával együtt 2 hónapig Lévára került menekültként, és az ottani református lelkész családjának vendégszerete­tét élvezte. Visszatérése után kollégájának küldött levelét a Lévai Őrálló című re­gionális lap közölte. Ebben köszönetét fejezte ki vendéglátójának és családjának, valamint az egyháztanácsnak is, hogy semmiben nem kellett hiányt szenvedniük. A lap szerkesztősége Erdélyi levél címmel közölte ezzel a megjegyzéssel: „aláb­bi levelet a balázsfalvai ref. lelkésztől kaptuk, kinek családja Léván tartózkodott

Next

/
Oldalképek
Tartalom