L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
10. Visszásságok
Visszásságok történetét közölték Az álmenekült címmel. Amint arról ez az eset is tanúskodik, a szélhámosok sokszor lakóhelyüktől nagy távolságra is képesek voltak elutazni, hogy ne ismerhessék fel őket. Két héttel ezelőtt történt, hogy H. Károlyné komáromi lakosnál megjelent egy középtermetű csinos leány és könnyhullások közben mesélte el az asszonynak, hogy ő Brassóból éjnek-idején menekült a románok elől. H. Károlyné részvéttel hallgatta a leány előadását, ki a menekülésről regénybe illő részleteket mondott el. S hogy szavai nagyobb hitelt találjanak, egy Wick Erzsébet névre szóló igazolványt vett elő s azt felmutatta. Oly meghatóan tudta a leány menekülést, szomorú sorsát elbeszélni, hogy H. Károlyné nagyon megsajnálta s mivel éppen nem volt cselédje, magánál marasztalta a leányt, ki nagy hálálkodással mondott köszönetét H-né végtelen jóságáért. A jövevény szorgalmasnak is mutatkozott. Másnap kora reggel már munkába kezdett és teljes megelégedésre végezte dolgát. Harmadnap reggel az egész család korán kelt fel. H. Károlyné megbízta a cselédet, hogy mindent tegyen rendbe, mert ő bevásárolni Ácsra utazik el a hét órai személyvonattal s csak délután hat órakor érkezik meg, amikor jöjjön ki elébe a vasúti állomásra. Ezzel az asszony elment hazulról és a cseléd otthon maradt H-né két kis leányával. Míg az asszony távol volt, a leány ezt az időt felhasználta arra, hogy a lakást kirabolja. Kinyitotta a szekrényeket, az értékes ruhákat kiszedte, az ékszereket és az értékes tárgyakat összeszedte és szépen becsomagolta. Majd pedig amikor a munkájával teljesen végzett, úrnője ruhájába felöltözött, egy bérkocsit hozatott, s kihajttatott az újvárosi állomásra, hol a sok csomagot hordár cipelte ki a pályatestre. A tolvaj cseléd zavartalanul utazott el Győr felé a délelőtti személyvonattal. H. Károlyné Ácson dolgát végezvén, este hat órakor Komáromba érkezett. A pályaudvaron nagy bosszúságára hiába kereste a cselédet, az nem volt sehol. H-né kocsiba ült tehát és hazahajtatott. Nagy volt a meglepetése szegény asszonynak, amikor haza érkezett s otthon a gyermekei sírva fogadták. A kis leányok elmondták, hogy az Erzsi még reggel elment hazulról és azóta még nem tért haza. H-né alig vigasztalta meg leánykáit, amikor rémülten vette észre, hogy lakásán a szekrények nyitva vannak. Gyorsan átnézte a lakását és szinte megrémülve konstatálta, hogy a gonosz leány az ő távollétét felhasználva lakását kirabolta. A kínos felfedezés után H. Károlyné még aznap elment a rendőrségre, hol megtette feljelentését a tolvaj cseléd ellen. Eliássy Sándr dr. rendőrfőkapitány a nyomozással Lohnert Nándor detektívet bízta meg, ki elég hamarosan kiderítette a leány nacionáléját. A titkos rendőr megállapította, hogy a leányt nem Wick Erzsébetnek hívják és a nála lévő igazolványt egyszerű hamisítvány. Nem is erdélyi menekült, hanem Bolvári Máriának hívják és dunaharaszti illetőségű leány. Lohnert titkos rendőr megállapította továbbá, hogy a leány Komáromból Győrbe utazott, s az aranyneműeket ott elzálogosította. A rendőrség a titkos rendőr jelentése alapján táviratozott Dunaharasztira a csendőrségnek, amely Bolvári Máriát tegnapelőtt, éppen mikor hazaérkezett, le is tartóztatta. A szélhámos leányért Lohnert detektív leutazott Dunaharasztira és Komáromba kísérte, hol kihallgatása után átadták a kir. ügyészségnek.264 264 Az álmenekült. (Egy szélhámos leány meséje. Meglopta a munkaadóját. Háromezer korona a kár). Komáromi Lapok, 1916. október 28. 3. p. 106