L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára
26 A permonyík gép forgatásával, néha pedig a munkások bosszantásával, s mindezt legfőképpen azokban a tárnákban cselekszik, amelyekből már sok ezüstöt bányásztak ki, vagy amelyek esetében nagy reménység van arra, hogy ezüstöt találnak bennük. Más bányamanók azonban meglehetősen veszedelmesek, mint például az, amelyik ezelőtt néhány esztendővel az egyik annabergi bányát - azt, amelyiknek Rózsakorona a neve - annyira nyugtalanította, hogy tizenkét bányászt ölt meg, s ezért a bányát elhagyták az emberek, bármennyire is ezüstben gazdag volt az. A bányamanóknak erről a fajtájáról Psellus is említést tett - egyebek között hat olyan fajtát sorol fel tudniillik, amely a bányákban szokott lenni -, s ha nem tévedek, azt is mondja, hogy ez a fajta rosszabb a többinél, mint ahogy sűrűbb anyaggal is van felruházva. Némelyek közülük annyira gonoszak, hogy a bányászok éppen úgy kerülik őket és menekülnek előlük, mintha valamilyen, a közvetlen közelben levő ragályos betegségek lennének: ezzel szemben némelyiket nemcsak hogy nem vesznek rossz néven és nem nehezményeznek, hanem egyenesen kívánták és jó előjelként tartják számon őket. (Bircher-Tóth 1990, 51) Agricola egy másik, a Bázelben 1546-ban megjelent De animantibus subterraneis [A föld alatti állatokról] című műve is számos adalékot tartalmaz a témát kutatók nagy örömére! A föld alatti világ lakóiról, a bányákban lakozó démonokról a következőket írja: Legvégül a föld alatti élőlényeknek, vagy ahogyan a teológusoknak tetszik, a szubsztanciáknak a sorába lehet számlálni a démonokat, amelyek némely bányákban tartózkodnak. Ezeknek pedig két fajtájuk van. Előfordulnak ugyanis fenyegető és borzasztó kinézetűek, amelyek többnyire ellenségesek és barátságtalanok a bányászokkal szemben. Ilyesfajta volt az a schneebergi bányarém is, amelyik fekete kámzsába volt öltözve: ez a Györgybányában az egyik munkást a talajról felemelvén, ama legnagyobb, valaha ezüsttermő üreg magasabb részére helyezte, testének nem minden megsebesülése nélkül. Egyes bölcselők ezeket a rémeket és a hozzájuk hasonlókat, amelyek veszedelmesek és a természetüket tekintve gonoszak, butáknak és oktalanoknak nevezik. Vannak azután szelídek, amelyeket a németek közül némelyek, ahogyan a görögök is koboldoknak neveznek, mivel utánozzák az embereket. Mintegy kimutatván ugyanis az örömüket, nevetgélnek, úgy tűnik, hogy sok mindent csinálnak, holott egyáltalán nem csinálnak semmit. Mások pedig bányamanóknak nevezik őket, ezzel is jelezvén, hogy legtöbbször milyen termetűek: tudniillik azt, hogy három dodrans (66 cm) magas törpék. Egyébként olyan kinézetűek, mintha aggastyánok lennének és a bányászok szokása szerint öltözködnének, vagyis mintha egy inget öltenének magukra, és egy bőrt, amely az ágyékuk közül lóg. Ezek nem szoktak kárt okozni a bányászoknak, hanem csak kóborolnak az aknában, s jóllehet semmit sem csinálnak, mégis úgy tűnik, hogy a munkálatoknak valamennyi fajtájával foglalatoskodnak: néha mintegy bányásszák az érceket, néha az edényekbe öntik azt, amit kibányásztak, néha pedig az emelőgépet forgatják. Jóllehet, olykor kavicsokkal dobálózva ingerkednek a bányászokkal, mégis csak igen ritkán sebesítik meg őket. Senkit sem bántanak, csak akkor, ha a bányászok korábban kikacagták, vagy átkozódásukkal fenyegették őket. így tehát nem különböznek túlságosan a démonoktól, egyrészt azoktól sem, amelyek ritkán jelennek meg az emberek előtt, jóllehet nap mint nap elvégzik otthon a munka egy részét és gondját viselik a jószágoknak, s akiknek, mivel jóindulatúan cselekednek az érdekükben és az emberi nemnek a barátai - vagy legalábbis azoknak látszanak lenni -, nevet is adnak a németek: Guttel-nek nevezik őket, másrészt pedig a trulloknak nevezett démonoktól sem, melyek - részint férfi, részint női nemüeknek koholva őket - más nemzeteknél is, de legfőképpen a svédeknél voltak szolgaságban. Különben a bányamanók leginkább azokban a tárnákban dolgoznak, amelyekből már kibányászták az
