L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Kopjafa" versus hagyományos fejfa? Hajdúböszörményi példa
Kopjafa” versus hagyományos fejfa? 195 művet is találhatunk, s a kopjafákhoz tartozó sírhantok zömét is alacsony fakerítéssel vagy fakeretekkel stb. veszik körül. A védett temetőrészt és a csónak alakú fejfát aránylag sokan választják, érdemes lenne megvizsgálni, kik azok, akik divatból temetkeznek ide, kik azok, akik nemzeti hovatartozásukat kívánják hangsúlyozni, s kit vezérel valóban a hagyományőrzés. Néhány csónakos fejfát találhatunk a védett temetőrészen kívül, más parcellákon is, de ezekben inkább „kopjafák” állnak. Ez utóbbiakat az elhunyt magyarságát hangsúlyozandó céllal állították, erről a rákötött nemzeti színű szalag is tanúskodik. A rendelet értelmében tehát a védett temetőrészben a hagyományos csónak alakú fejfa állítása megengedett, s az erre vonatkozó részletes útmutatást mindenki megtalálhatja a helyi múzeum etnográfusa által összeállított kiadványban. Felvetődik azonban a kérdés, vajon miért nem tartotta hagyományosnak e kiadvány szerzője azokat a fényképes fejfákat, amelyek ha nem is túl nagy számban, de a védett temetőrész északi részében a régebbi, azaz a 19., valamint a 20. század első felében készült fejfák között állnak. Ugyancsak ez a kérdés vetődik fel a bádogból készült esővetőkkel kapcsolatban is. Valószínűleg azért maradtak ki, mivel a kiadvány szerzője nem tartotta őket esztétikusnak és hagyományosnak. Kérdéses, miért nem számít hagyományosnak az említett két jelenség, szokáselem, s vajon szabad-e esztétikai szempontok szerint megítélni a néprajzi jelenségeket? A most hagyományosnak ítélt fejfák 300 évvel ezelőtt valószínűleg nem léteztek, s nyilvánvalóan kezdetben sem voltak olyanok, mint a kiadványban példának és követendőnek szánt típus. Elképzelhető, hogy felirat nem volt rajtuk, s az ornamensek is sok elemükben eltértek a most hagyományosnak tartottaktól. Tehát ha az egykori illetékesek az akkori fejfákat tekintették volna mérvadónak, s csupán azok állítását engedélyezték volna, elképzelhető, hogy nem alakulhatott volna ki az idők folyamán a most hagyományosnak ítélt csónakos fejfa. Ugyanez vonatkozik azonban más néprajzi jelenségekre is. Ma például a 19. században kiszínesedett mezőkövesdi matyó viseletét tartják hagyományosnak (Fél 1987; Kútvölgyi-Viszóczky-Viga 2006), de hozhatunk példákat a közelmúltból is. Tájainkon az adventi koszorút a 19. században még nem ismerték, csupán a 20. század végén, elsősorban az 1989-es rendszerváltás óta terjedt el nagymértékben (elsősorban a média hatására), ma már sokan mégis „hagyományosnak” tartják (Vő. Liszka 2000a; Liszka 2003b). A néhány kiragadott példa arra is figyelmeztet, hogy a hagyományos szóval körültekintőbben, óvatosabban kellene bánnunk. 2. Hagyományos fejfa vagy „kopjafa”? Ha a hajdúböszörményi önkormányzat nem hozott volna rendeletet a védett temetőrésszel kapcsolatban, valószínűleg ma már nem a helyi, hagyományos csónak alakú fejfa dominálna, hanem az ún. „kopjafák” (folklorizmus-kopjafák) száma volna magasabb. Még a hagyományos fejfaá11ítássaI kapcsolatos rendelet életbe lépése után is állítottak „kopjafát” és „kopjafastílusban” faragott keresztet a szóban forgó védett temetőrészben. Ez a jelenség ékes bizonyítéka annak, hogy a hozzátartozók a helyi hagyományos fejfa helyett inkább a ma divatos, nemzeti sírjelet részesítenék előnyben, mivel azt „magyarabbnak” tartják. A hajdúböszörményi temetőben tapasztalt jelenség Novák László Ferenc és jómagam kutatási eredményeit is alátámasztja. A Kárpát-medencében és a világ különböző tájain élő magyarok körében az utóbbi évtizedekben nagymértékben elterjedt és nagy közkedveltségnek örvend a „kopjafának” nevezett díszesen faragott oszlopok állításának szó-
