L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Bizony, boszorkányok még mindig vannak!" Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században
14 Bizony, boszorkányok még mindig variak! K. A-nak is megrontoták a tehenét. Csak a tehen nem és nem ad tejet! De eiőte vét nálok Cs-né. Oszt a tehen csak nem ad tejet. Cs-né eiőte még valamikor letet náiok valamit, de A. oszt viszadobta. Oszt későb Cs-néval nem foglalkoztak. Oszt akor B. is vit későb egy görbe szöget, oszt odata A-nak. Oszt A. nem is gondolkozót, elvete tőle, oszt feltete az ablakpárkányra. Oszt csak azután, hogy elment B., azután vagy egy hétre gyöt rá, hogy mi van, mer a tehen elkezdet nem adni tejet, meg csak ugrált, oszt ugrált, oszt nem tuta, hogy mi van. Oszt utána gyötek rá, mingyár viszadobták B-nek a szöget a kertyébe.20 A tehenek megrontásával kapcsolatos „konkrét” eset egy másik adatközlő elmondása szerint az 1960-as évek elején történt meg a családjában. Az általa elmondott történetből az is kiderül, milyen gyógymódot alkalmaztak a rontás ellen, valamint mágikus eljárást alkalmazva hogyan sikerült megtudniuk, ki volt a rontás okozója. Az adatközlő azonban nem nevezte boszorkánynak ezt a személyt: Benőnket is megrontoták a tehenei. Én edig nem hitem ebe, meg én valásos is vagyok. De a rontás, az egy borzasztó. Én csak a tehenen látam. Tutuk, hogy ki rontota meg. Tejet hordót tőlünk évek hoszú során egy aszony, oszt azt monta egy regei: „M..., nem gyüvök már, menyek másüve a faluba tejér.’' Ha megyen, hát megyen, gondoltuk, nem baj, meg így is elfogyot a tej, a kolóniások majd lenyúztak minket a tejér, úgy kelet mindenüvé. Ez megvót. Elég az hozá, két nap múlva azt mongya az apósom: „Ez a tehen beteg valahogy. Nem eszik jól, már a vizet is csak olyan finyásan isza, csak nem csemeredet meg ez a tehen?" Adig igen jól adót tejet. Mondjuk, ki tugya, mi lehet. Agyunk neki szódabikarbónát, mer így szoktunk neki adni, ha baja vót. De a tehen csak szomorú vót, kezdet a szőre viszafele álni. A tej kezdet apadni. Azt mongya anyuska: ez a tehen majdnem egy liter tejel kevesebet adót. Mindig így regei kiöntöte a tejet a három literes kandliba, oszt én vitem mindig a csarnokba a tejet. Kiöntöte nekem a leszűrt tejet a kandliba. Én elviszem a csarnokba. K... !... néni vót még a csarnokba, a csarnokosné. Én levetem a fedőt, ő elveszi a kandlit, belenéz, mongya: „M..., ez a tej alut." „Alut a tej? Hát hogy lehet?" - mondom. Még szerencse, hogy nem öntöte a töbi közé. Mondom, !... néni, most regei fejte az anyósom a tejet, oszt öntöte be a szemem látára ebe a kandliba. Ő is mongya, hogy érzem, hogy egész meleg a kandli. Hát ez hogy lehet. Hazagyüvök, oszt sírva montam az anyósomnak, hogy mi történt. Megnézi az anyósom az ithoni tejet is, le vót terítve, megnézi, hát az is alut. Szentséges úristen! Gyün be apaka is, nézük a tejet, hát a tej már véres, a tejben bab van, csirák, borsók keletkeznek bene, cérnák... Mongya apaka, meg anyuska is, hogy ez a tehen meg van rontva. Mer anak idején, amikor ő idegyüt, az ő tehenyük is meg vót rontva, oszt Gyöngyös bácsi vót Berzétén, oszt ő ata a füveket, oszt a tehen jóban iet. Elég az hozá, hogy a tehen meg van rontva. Mondom, ha hol vóna, én ebe nem hiszek. No, azt mongya apaka, Csepcsikhez kel meni Jólészre, mer ő értet, Csepcsik bácsi a dolgokhoz. Azt mongyák, hogy még él a fia és ő is ért valamit ezekhez. Elég az hozá, hogy muszáj lesz hónap hozá meni. No de csak hónap, mer eltervezte J., hogy ki kel hordani az ólból a ganajat, már az egész hidlás aját, meg a válók alól is pucojuk ki, vigyük ki ide a kertre a ganajat. No apa, maga meg hónap menyen ei Csepcsikhez Jólészre. Hozáfogtunk, hortuk a ganajat ki a fúrikaI21 a szekere, oszt mi az anyósomal húztuk le a ganajat a székéről. Amikor lehúzuk, egy nagy papírba lezuhan valami elinkbe a székéről, egy papírvatába becsavarva egy szakasztot olyan tehen első láb, mintha csak szakasztot a mi tehenünk let vóna. Egy ilyen tehen első láb. Aba a papírba bab, aba genyek, mocskok, cérnák, tarka rongyok, ott vót a rontás. Ugye, amikor hozták ki a ganajat, a váló alat, a tehen lábánál felgyülemlik a ganaj, oszt hát nem veték észre, ahogy 20 60 éves evangélikus férfi. Saját gyűjtés, 2001. 21 Talicska.
