L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Karácsony és a halottak emlékezete. Dél-szlovákiai példa
Karácsony és a halottak emlékezete 107 tőbe, s abból a megfontolásból, nehogy lángra kapjon a koszorú vagy a többi dľsz, csak addig égetik rajtuk a gyertyákat (mind a négyet egyszerre), míg a sír mellett tartózkodnak. Az általános gyakorlat inkább az, hogy egyáltalán meg sem gyújtják, amit az ünnepek után látható érintetlen gyertyák is bizonyítanak. Gyakoriak a sírokon az ún. kopogtatókoszorúk is, amelyeket karácsonyi ajtódíszként forgalmaznak, néhányan azonban tévesen ezt is adventi koszorúnak nevezik, mint ahogy az egy vagy két gyertyát tartalmazó karácsonyi asztali és sírdíszeket is. Meg kell jegyezni, hogy a karácsonyra készült koszorúk alkotóelemeinek számára jellemző a 4-es szám, több olyan karácsonyi koszorút látni a sírokon, amelyeken például 4 mikulásvirág látható, s általában a vázákba is 4 ilyen virág kerül karácsonykor a sírokra. Ezt a jelenséget véleményem szerint az adventi koszorú elterjedéséhez, annak szimbolikájához köthetjük. A temetőlátogatás ma már sok családnál hozzátartozik a karácsonyi ünnep szokáscselekményeihez. A más településről hazalátogató gyerekek és unokák többsége számára már szinte természetes, hogy ha az egyik szülő már elhunyt, kimennek a temetőbe is, sokan a mécseseken kívül koszorút vagy másféle díszt is hoznak magukkal a sírra. A temetést követő néhány évben az újabb sírokon az átlagosnál több karácsonyi dísz található. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a temetőt szentestén és az ünnep első napján keresik fel a legtöbben, a második napon jóval alacsonyabb a látogatók száma. Egy 63 éves rudnai katolikus adatközlő 2001-ben már természetvédelmi szempontokat is figyelembe vett, amikor az élő karácsonyfa helyett csak fenyőgallyakat vitt a férje sírjára: Karácsonykor én is raktam karácsonyfát a síra, de most már nem hordok. Csak gályát töretek le a nagy fáról, mer sajnálom kivágni a kis fácskát, azt mondom, hogy talán bűnt követek el azal, hogy kivágom. Kis élő fácskát nem akarok már kivágni. Most is tetem fére fenyőgalyat... Díszeket teszek a galyra, meg gyertyát is gyútok, vagy mécsest. Olyankor csak egy vagy két mécsest gyútunk, nem úgy, mint mindenszentkor. Karácsony viliáján igen sokan gyönek a temetőre... (L. Juhász 2002, 153) Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre többen érzik kötelességüknek a karácsonyi sírlátogatást és -díszítést. Ebben a személyes kegyeleti érzés mellett természetesen közrejátszik a közösségi elvárás is, több adatközlő elmondta, hogy azért jár ki, nehogy megszólják őt: Én nem szoktam azelőtt kimenni karácsonykor, de most már pár éve én is, fel is díszítem, mert azért már figyelik, hogy ki megy ki. Egyesek már túlzásba is viszik, versenyeznek is egyesek. De szép is ez, amikor este világítanak a sírok, olyan hangulatos, ez egy szép szokás szerintem...5 Természetesen - mint minden új keletű (vagy annak vélt) szokás esetében - a fentebb leírtakkal kapcsolatban is találkozunk elutasítással, nem mindenkinek tetszik a temető ily módon történő „felcicomázása”. Sokan úgy vélik, hogy a karácsonyfának sírokra való állítása új keletű, elsősorban a globalizáció hatására terjedt el, s meggyőződéssel állítják, hogy „azelőtt” ez nem volt szokás, mint ahogyan a karácsonyi temetőlátogatás, sírdíszítés sem. Az eddigi adatok alapján elmondhatjuk, hogy a kutatott terület falvaiban való-5 Nő, 67 éves, római katolikus, Keszegfalva. Saját gyűjtés, 2008.
