L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Bizony, boszorkányok még mindig vannak!" Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században
„Bizony, boszorkányok még mindig vanak!” Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században Egyik adatközlőm szájából hangzott el 2000-ben a címben szereplő kijelentés,1 amikor a temetkezési szokásokat kutattam, s a halállal kapcsolatos hiedelmeket gyűjtöttem egy egykori gömöri bányásztelepülésen, Rudnán.A kutatás mintegy melléktermékeként többek között számos boszorkánnyal és rontással kapcsolatos hiedelmet is lejegyeztem. Ezek zöme adatközlőim szerint (akik különféle korosztályokat képviselnek) napjainkban, vagy pedig a közelmúltban „történt". Többen is meggyőződéssel állították, hogy boszorkányok még ma is vannak a faluban. Az alábbiakban az ezzel a témával kapcsolatos hiedelemtörténetek segítségével próbálom felvázolni, milyen kép él napjainkban a település lakói körében a boszorkányokról és a rontásról. A kutatott településről Rudna bányásztelepülés, a járási székhelytől, Rozsnyótól alig 4 kilométer távolságra fekszik nyugati irányban a szlovák-magyar nyelvhatáron. A lakosság nagy részének a településen működő vasércbánya, valamint a rozsnyói bányaüzem biztosította a megélhetést, de többen foglalkoztak földműveléssel vagy állattartással, ezek közül számos az olyan család, amelynek férfi tagja a bányában (is) dolgozott. A településen szlovákok és magyarok, valamint alacsony létszámú cigányság él. A 20. század elején a szlovákság számát a kenyérkeresetet biztosító vasércbánya végett betelepült családok jelentősen gyarapították. A bányaüzem bányászlakásokat épített a falu északi részén, ekkor alakult ki a település kolóniának nevezett része, ahová több szlovák család költözött be, elsősorban a Kassához közeli Aranyidáról és Besztercebánya környékéről. Az itt lakókat kolóniásoknak, az „őslakosokat” pedig falusiaknak nevezték, s a falusiak a 20. század első felében még lenézték a kolóniásokat, az újonnan betelepülteket. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a faluban a 768 lakos közül 439 szlováknak, 321 magyarnak, 1 pedig cseh nemzetiségűnek vallotta magát.2 A település nem csupán nemzetiségi, felekezeti szempontból is tarka képet mutat: nagyjából megegyező arányban élnek itt reformátusok, evangélikusok, valamit római katolikusok, s aránylag magas a vallás nélküliek száma.3 Helyben lakó papja sohasem volt 1 A kutatott településen nem ejtik a hosszú mássalhangzókat. írásomban a gyűjtött hiedelemtörténeteket is eredeti nyelvjárás szerint jegyeztem le, sem stilisztikai lag, sem helyesírásilag nem módosítottam a szövegen. 2 Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001. 3 A lakosság 33,3%-a római katolikus, 23,4%-a evangélikus, 20,1%-a református, 1%-a görög katolikus, 0,5%-a Jehova Tanúi, 2,7%-a metodista, 20,4%-a pedig vallás nélküli. Sčítanie... 236-237.
