Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

Nyelvi változók Medvesalja nyelvjárásában

18 Cs. Nagy Lajos

foglalt jellemzők (ma: nyelvi változók) közül azokat emelem ki, amelyekkel kapcsolatban az adataimból levonható következtetések némiképp módosíthatják, illetőleg kiegészíthetik vagy éppen megerősíthetik eddigi ismereteinket. Ezekben az esetekben utalok Imre Samu megállapításaira. Gyűjtésem során azonban találtam olyan hangtani és főként alaktani nyelvjárási sajátosságokat, amelyekre Imre Samu a nyilvánvalóan kevés példa miatt nem tartotta érdemesnek kitérni. Az előbbi feltételes fogalmazás arra utal, hogy a nagyatlasz gyűjtése és a medvesalji adatfelvétel között majd egy emberöltőnyi idő telt el. Ez alatt az idő alatt igen sok változás ment végbe a társadalomban, a gazdaságban, ezáltal az emberek életében és nyelvhasználatában is. Mindezeket szem előtt tartva mégis tanulságos lehet bizonyos hangtani és alaktani változók bemutatása. Tekintettel arra, hogy dolgozatom fő témája nem a nyelvi és szociolingvisztikai változók tüzetes vizsgálata, ezért statisztikai adatokat nem közlök az egyes variánsok használatáról. Ez nem jelenti azt, hogy egyszer s mindenkorra lemondtam volna az alább bemutatandó hangtani és alaktani változók szociolingvisztikai elemzéséről. Gyűjtésem alapján ezt bármikor megtehetem. Célom most inkább a tendenciák jelzése. Az adatközlők összesített táblázatából bizonyos következtetések így is levonhatók. (Az adatok mellett zárójelben közlöm a medvesalji kutatópontra utaló számot.)

Nyelvi változók a hangtan köréből

1. Az é önálló hangeszköz volta ma már csakugyan nyomaiban él, változat az é mellett (Vö. Imre 1971: 350), de egyes kutatópontokon elég szabályosan jelentkezik mind az egytagú, mind pedig a többtagú morfémákban: dér (2., 3., 9., 10.), gém (7., 10.), légy (5., 10.), lék (10.), nyél (5., 10.) stb.; levél (5.,10.), ebéd(5., 10., 11.), szekér(1., 9., 10.), tenyér(4„ 10.) stb. Közülük a nyél e-vel is előfordul: nyel (6., 7., 9.), kaszanyel (1-3.,11., 12.).

2. Ma is jellemző a ,,szekér : szekeret" típusú névszótövek szótári tövében az é helyén előforduló e fonéma (vö. Imre 1971: 350). Az előbb felsoroltak közül a levél : level ( 1 .,7., 9., 11., 12.), a szekér : szeker (1-4., 6., 8., 9.) tartozik ide, s rajtuk kívül még többel bővül a sor, pl.: eger (1-3., 5-7., 10-12.), kerek (5-10., 12.), verek (1., 3., 5., 6., 10.) stb. Az e gyakorisé-