Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
Bevezetés
Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján 13 A táblázatból imént levont és még levonható következtetések, úgy gondolom, sokakat meggyőznek arról, hogy ebben a viszonylag zárt világban, ahol a néprajzosok tanúsága szerint is még sok hagyomány él például a táplálkozás, a jeles napok megünneplése, a temetkezési szokások stb. köréből (vö. pl. Ján Botík és Méry Margit 1981; Újváry Zoltán 1985, Benkő Éva 1986; Zsupos Zoltán 1987). mindenképpen érdemes a nyelvjárási alapréteget felkutatni. S ezt addig kell megtennünk, amíg van kitől kérdezősködnünk. Az anyaggyűjtés Az értekezés alapját adó medvesalji gyűjtést 1993 nyarán kezdtem meg nyitrai hallgatók, valamint feleségem, N. Császi Ildikó és legidősebb fiam közreműködésével. A gyűjtők kiválasztásában az érdeklődésen túl döntő szerepe volt a szakmai fölkészültségnek, a jó kapcsolatteremtő képességnek is. A válogatásnál arra is ügyelni kellett, hogy más nyelvjárási területről származó hallgatók is helyet kapjanak, nekik ugyanis jóval több olyan jelenség is föltűnik, amely az otthoninak természetes. (A gyűjtők felsorolását 1. a 3. Melléklet) A terepmunka elindításáig azonban igen sok előkészületre volt szükség. A korábban már vázolt vizsgálati célomnak megfelelően szerkesztettem meg az 1204 tételből álló 69 oldal terjedelmű kérdőfüzetet. A kérdőfüzet a MNyA. kérdései közül az alaktani és a lexikai jellegű kérdéseket tartalmazza, valamint a teljes palóc kérdőívet (vö. Balogh Lajos-Pelle Béláné 1972). Az ellenőrzésre és szövegfelvételek készítésére a következő tanév nyári szünetében került sor. A kérdőfüzet összeállítása, valamint sokszorosíttatása, a legszükségesebb rajzok másoltatása, illetőleg a hallgatók kiválasztása, fölkészítése egy tanévet vett igénybe. Tudományos diákkör keretében kezdtük el a fölkészülést egyrészt az aktív indirekt módszerül gyűjtésre, másrészt a későbbi magnós fölvételek készítésére. Az első foglalkozásokon a nyelvjáráskutatás jelentőségével, rövid történetével ismerkedtek meg a hallgatók, majd megindultak a szöveglejegyzési gyakorlatok. Ehhez a munkához alapvetően két segédeszközt használtunk. Balogh Lajos szíves közreműködésével megkaptunk a Nyelvtudományi Intézet hangarchívumából egy kazettányi válogatott nyelvjárási anyagot. Ezen hangfelvételek között több olyan is szerepel, amelyeknek lejegyzett változatait a Magyar nyelvjárási olvasókönyv (vö. Hajdú Mihály-Kázmér Miklós 1974) tartalmazza. A fölkészülés következő állomását
