Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
4. Feldolgozások
56 Feldolgozások A sírfeliratok jelentős részén a halál egy „tevékeny" élet után jelenik meg: „a munka embere..." Megszemélyesíti, kegyetlenségnek tartja, negatív jelzőkkel illeti, valami felfoghatatlan dologként emlegeti. A legtöbben érdekes módon mégis az „örök nyugalmat, a pihenést" látják benne: „elragadott a halál... pihenésed legyen csendes... a sír adjon néki örök nyugalmat... ki ez alatt fekszik volt ártatlan, még is a halál volt hozzá irgalmatlan..." Érdekesek az egymásnak hangulatilag ellentmondó részekből álló sírszövegek: „Legyen örök álmod oly édes, mint amilyen keserű a bánata megtört szüleidnek”; „Az élet fájdalom. Itt az örök nyugalom.”. Nem ritka létről és nemlétről való filozofálás sem: „Van-e létünknek célja, vagy csak ennyi”. Találunk utalást a Mindenhatóhoz való fohászkodásra is: „Ha vártok hát bocsánatot Nekik is megbocsájtsatok”; „Jézus a mi reményünk"; „Adjon neked az Úr örök nyugalmat és békességet”; „Jézus szive irgalmaz nekik”; „Legyen áldott emléketek”; „Hit, Remény, Szeretet Vezéreljen Titeket" stb. A fiatalok, a gyermekek sírszövegei tele vannak metaforával. Általánosan elterjedt a virág, a letört virág metaforája. Kivétel nélkül mind fiatalon elhunytat jelöl. A soroktól elválaszthatatlan a szülői kesergés, a gyermek elvesztésének fájdalma: ....a korán letört virágnak emlékére...” Összehasonlításul: a héber nyelvű sírfeliratoknál a köztes szöveg sokkal „bőbeszédűbb" metaforákkal van tarkítva. Ebben a részben méltatják az elhunytat: tisztességes és becsületes férj; nagytudású, köztiszteletben álló férfi; erényes és szívünknek drága aszszony; az irgalmasság útján haladt; nála találtak segítséget a szegények; férje és fiai ékessége volt, dicséretes és szép az asszonyok között; beteljesítette a törvényt lelkében és cselekedeteiben, az aszszonyok rózsája, férje ékessége, háza drágasága; egy istenfélő aszszony; községe javáért dolgozott idős koráig; istenfélő és becsületes férfi; erőt adott a nincsteleneknek, a szíve jósága tovább él; az ékes nevet viselt, tekintélynek örvendett és emberségben teljes; egy jámbor férfi,aki minden idejében csak jót cselekedett; nagyra becsült és szeretett; az ártatlanok útján haladt és igazat cselekedett stb. Itt olvashatunk utalást az elhunyt foglalkozására: a hitről elmélkedett és hitet adott élete minden napjában; ki beszédeivel, mint nektárral táplálta közösségét; énekét és imádságát egész közössége hallotta; napjai ékessége a Tóra tanítása volt; a hitközösség bölcs vezetője, tanítónk és fiatal rabbink; tevékenységének legfőbb gyümölcse a Tóra könyveinek lemásolása stb. Továbbá utalást a korára: élete delében távozott; tisztességben megőszült férfi; zsenge éveiben elhunyt; fiatal rabbink; élete virágjában letört; elhunyt szép öregségben stb.
