Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
1. Bevezetés
16 Bevezetés központ kivételével - teljesen eltüntette a történelmi emlékeket, megváltoztatta a város arculatát. Némi pozitív előrelépés csak 1989 után következett be. Losonc a kialakulásától fogva földrajzilag és etnikailag is a szlovák (szláv)-magyar nyelvhatáron feküdt. Ha megnézzük a körzetében található településeket, akkor azt láthatjuk, hogy a tőle észak-északnyugatra fekvő községeket (Gács, Gácsfalu, Tamásfalva, Poltár, Podrecsány, Kálnó, Videfala stb.) a szlovákok, míg a tőle délre fekvőket nagyobbrészt magyarok lakják (Bolyk, Galsa, Terbeléd, Rapp, Perse, Fülek stb.). Ez a múltban sem volt másképp. A városban több nemzetiség - magyarok, szlovákok, németek, zsidók, valamint a már ugyancsak jelenlevő cigányság - élt egymás mellett, amit a népszámlálási adatok is hűen bizonyítanak. Tény, hogy a szlovákok 1910 előtt nem játszottak meghatározó szerepet a város fejlődésében. A 19. századi helyi sajtóban azonban időről időre felbukkantak olyan írások, amelyek a szlovák népi kultúra elemeit, népdalait (ill. magyar fordításukat) és népszokásait mutatták be. Több írás foglalkozott azzal, hogy főleg az alsóbb társadalmi rétegek (cselédek) tagjai szlovákul beszélnek, s ez ellen „uraik” nem tesznek semmit. Ezek azonban nem váltottak ki jelentős konfliktusokat. A városban 1715-ben 36 háztartást (17 iparos, 35 családfő) számoltak össze, amelyből 3 volt szlovák. Egy 1720-ból származó összeírásban Losoncon 48 (+ 3 Losonc-Tugáron) háztartást írnak össze, melyből 41 (+3) magyar és 7 szlovák.1 A Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában2 „Lossoncz" neve mellett a szláv „Luczenecz" elnevezést is megtaláljuk. Ezt csak a városban, ill. környékén élő szlovákok használhatták. A statisztikai kimutatások és a népszámlálások adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a lakosok egy része mindig szlováknak vallotta magát. Bár a témánk nem ez, érdemes áttanulmányozni az alábbi táblázatot, amely a hivatalos statisztikai adatokat tartalmazza, s jól érzékelteti, hogyan vált Losonc egykori magyar többsége kisebbséggé, a kisebbsége pedig meghatározó többséggé. A változásokat hűen tükrözik a temetők sírfeliratai is.
