Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Lukács László: Történeti mondák az ozorai diadalról
Lukács László • Történeti mondák az ozorai... Az Izsányi Endre jegyző vezetésével felfegyverzett kálozi emberek a falu végén lévő nagy híd melletti bokros-fás részen húzódtak meg. Itt várták a Tác-Soponya felől visszavonuló horvátokat. Hajnalban ért oda Roth előőrse, akiket a kálózlak sortűzzel fogadtak. Az előőrs meghátrált, azt hitték, hogy Kálozon már ott van a magyar honvédsereg. Roth és Philippovics serege ezért nem Kálozon át dél felé, hanem a mezőföldi pusztákon keresztül nyugat felé menekült. így ért el a Sió bal partján fekvő Tóti-pusztára, amely a túlparti Ozorával szemben fekszik. Ez az ozorai diadal színhelye. Feltűnő, hogy a mezőszentgyörgyi nemzetőrök és a kálozi emberek hőstette is szerepel Eötvös Károly: A nagy év című könyvében (Eötvös 1905,16-103). A helyi hagyományt ez esetben valószínűleg a mezőszentgyörgyi származású Eötvös leírása is erősítette. Az ozorai diadallal kapcsolatban Igaron és Mezőkomáromban is őrzött meg adatokat a néphagyomány. A következő történetekben az ellenség megtévesztésének igen szép mondabeli motívumát találjuk: „Negyvennyolcban mentek el innen Igarról is Ozora felé, oda a tóti erdőbe. Hallottam a régi öregektől, hogy hét huszár hogyan kerülgette a hegyet, elöl lassan masíroztak, hátul meg, hol nem látta őket az ellenség, szaladtak. Volt köztük egy fehér lovas is. Addig jártak így körbe, míg nem jöttek a felmentő seregek, és letetették a horvátokkal a fegyvert." Mezőkomáromban 1978-ban Megyeri János mondta el a családi hagyományban megőrzött történetet: 95
