Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... használtak. Egyes fajtáit elsősorban a megfázáson alapuló betegségek fellépésekor fogyasztották. A megfázás többféle emberi betegség oka lehetett, s ezek általában lázzal jártak. A legveszélyesebb közülük a tífusz volt, amely nagyon magas lázzal járt. A magas láz a gyermekkorban volt a leggyakoribb, és többféle betegség kísérő tünete volt. Ezek gyógyítására hathatós gyógyszert nem ismertek. Elsősorban a láz mérséklésére törekedtek, mert ha „a betegség ráment a gyerek beleire, meghalt”. A láz leghathatósabb ellenszere az állottvizes borogatás volt. Ha izzó volt a beteg teste, akkor az egész testét becsavarták vizes lepedőbe. Ha kevésbé volt forró, akkor csak a kezére és a lábára tettek vizes ruhát, ez is lehúzta a lázt. A lázas kisgyermek mellére szokás volt ecetesállottvizes borogatást tenni. Hasonló céllal alkalmazták a savóba áztatott ronggyal való borogatást is. A láz csillapítására ismert volt még a tehéntúró alkalmazása, amelyet a beteg gyermek tenyerére, talpára és mellére kötöttek. Általánosan ismert volta krumpliszeletek alkalmazása is ilyen esetben. A krumplit két-, illetve négyfelé vágták, és rákötötték a beteg tenyerére és talpára. A megfázásos betegségek általános tünete volt a nátha. Ilyenkor nagyon jót tett a forróvizes lábfürdő. Vagy a szénából készített lábfürdö is segített. A náthás embernek azt ajánlották, hogy kamillafőzet felett párolja a fejét. Ha férfi náthásodott be, azt ajánlották neki, hogy igyon forralt bort. Ilyenkor jót tett a forró tea fogyasztása is. A szederina (hamvas szeder) leveléből főzött tea jó izzasztó volt. Akinek „nem szeleit az orra”, annak a kövirózsa leveléből nyert levet kellett az orrába csepegtetni, attól megtisztult. Ily módon használták a kövértyúklevél levét is. A 41
