Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Barsi Ernő: Ág Tibor 70. születésnapjára

Barsi Ernő • Ág Tibor 70. születésnapjára

találkozikALBRECHT Sándorral, aki nem tud beletörődni abba, hogy egy tehetséges muzsikus-tanítványa lakatos legyen. Felajánlja, hogy magánórákat ad neki. így Tibor szakít a lakatosmesterséggel, s újra zenét tanul.

Ám közben pénzt is kell keresnie. Különböző alkalmi munkákat vállal. Kezeli az UNFtA-csomagokat, szőlőt művel, villanylámpagyárban dolgozik, mindenes egy nagykereskedésben. Micsoda kitérők ezek! — gondolja a kívülálló. Pedig ez a sokféleség, a legkülönbözőbb emberekkel való együttlét, közösen végzett munka tulajdonképpen a későbbi folkloristának, népzenekutatónak ad kitűnő emberismeretet. Felkészíti arra, hogy majd a legkülönbözőbb gondolkodásmódú emberekkel is meg tudja találni a megfelelő hangot, s azok kitárják előtte lelkűket, átadják neki legbensőbb énjük rejtett kincseit is.

Ezek a második világháború utáni évek nemcsak Ág Tibor, hanem az egész csehszlovákiai magyarság számára is súlyos megpróbáltatásokkal terhesek. Hivatalosan kimondják a jogfosztottságot, s ez az állapot négy esztendeig tart. A magyar lakosság egy részét Magyarországra telepítik, más részét a Szudéta-vidékre deportálják, vagy kényszermunkára viszik. Hogyan lehetett volna ekkor még dala is ennek a népnek? Nem csoda, hogy teljesen megbénult a kulturális élete. Ám ekkor a kommunista párt megalakítja a Csemadok szervezetét, főleg azért, hogy segítse a magyarság ideológiai átnevelését és támogassa a mezőgazdaság kollektivizálását. De hogy a politikai cél ne legyen túlságosan feltűnő, a Csemadoknak a magyar lakosság kulturális életét is el kellett indítania, újjá kellett szerveznie. Ennek kapcsán a műkedvelő színjátszás, az énekkari munka, az öntevékeny együttesek működése kezdett feléledni, annak elle12