Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Timaffy László: Jelképek csallóközi és szigetközi népdalainkban

Timaffy László • Jelképek csallóközi...

Túl a Tiszán van egy kopár legelő,

Közepibe' van egy gyászos temető.

Arra járok, arra hajtom a gulyám,

Fölkeresem régi babám sírhalmát.

Sírhalmára rózsafa van ültetve,

Este, reggel könnyeimmel öntöztem.

Ráborulok, rajta sírok sokáig,

Míg a fekete föld sárrá nem válik. (Á.T.)

A kopár legelőn lévő temető a halál vigasztalanságát jelöli. Felkeresi a régi kedvese sírját, rajta a rózsafát, a szerelem jelképét, és könnyeivel öntözi. Ez a szerelem halhatatlanságát mutatja.

A munka töltötte ki a vizek között élő emberek legtöbb idejét. A nehéz testi munkára jellemző, amit egy hédervári aratómunkás mondott nekem: „higyje el, tanár úr, úgy el voltunk csigázva, hogy talán haza sem tudtunk volna vánszorogni, ha közben nem danoltunk volna”-a dal így segítette mindig az embereket. Minden irányú munkájukat dalba foglalták, ezért van olyan sok munkáról szóló népdalunk. Csak a legjellemzőbbek közül néhány példa:

Flalász, vadász, aranyász Üres zsebbe' kotorász.

Ha szegény is, vígan él,

Egész nap csak vizet mér. (T.L.)

Röviden és találóan mondja el munkájukat az ásványi aranyászok dala. Az üres zsebben kotorászás szegénységükre is rávilágít.

115